Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Jávor Ottó: Damjanich
D.: Magam se szerettem azt a kihajtott inggallérú izgágát, csak a fegyelmet bomlasztotta. De ebben rátalált a lényegre. Petőfi. Mellesleg eredetileg Petrovicsnak hívták. Ö.: Mindig akadnak dezertőrök, elfajzottak. Ök a legveszedelmesebbek. D.: Dehát engem is dezertőrnek tart, mégis egyezséget akar kötni? Ő.: Mert ön a segítségünkre lehet. D.: Rosszul állhat a szénájuk, ha már a rácokat tönkretevő tábornokot akarják magukhoz édesgetni, aki ráadásul fél lépésre van az akasztófától. Ö.: Ez a fél lépés az egyik súlyos érv. D.: A másik? Ö.: Hogy ön belátja, hol a helye. D.: Azt én már rég beláttam. Ö.: Az a választás helytelen volt. D.: Helytelenségét nem igazolta a történelem. Ö.: Igazolja a kivégzőhely. D.: Megnyerő jóindulattal folyton eszembe juttatja. Nem felejtettem el! ö.: Szükséges az emlékezet felfrissítése, mert a magyarok csak a szépre, a jóra, saját magukra emlékeznek. A többiek: a rácok, a szerbek, a bunye- vácok, a horvátok, a szlovének, az oláhok eszükbe se jutnak. S ha igen, rögtön előléptetik magyarnak, mint Dugovics Tituszt! D.: Hogy mit és kit igazol utólag a történelem, nem tudom. Attól tartok, mindig azt, aki éppen az uralmon van. De kalandor tervekhez sem nevemet, sem kardomat nem adom. ö.: Egy terv akkor válik kalandorrá, ha megbukik. Mint az önöké. D.: Ez még el se kezdődött, máris megbukott. Ö.: Téved, tábornok úr. Ezt nem magyar módra csináljuk. D.: Hanem? G.: Hanem szláv elszántsággal, gyűlölettel, testvériséggel. D.: Látja, ezért reménytelen az ügyük. Saját üstjükben fortyognak. Mi szerbek, mi rácok! A legszélesebb határ: mi szlávok! Ö.: Nem esünk az önök hibájába. Cifra szűrüket úgy a fejükre húzzák, hogy ki se látszanak a magyartól. Pergetik a sarkantyút meztéllábon, aztán csodálkoznak, hogy véres a bokájuk. D.: De szépen pengett! Elhallatszott Brassótól Bécsig. Varsóig! Fél Európa táncolt rája. Ö.: Hiú elragadtatás! D.: Hogyan mondta Mészáros? Mégis tőlünk remélt mindent az elnyomott emberiség. Ezért jöttek hozzánk mindenünnen. Bécsi légió, lengyel légió, még Tirolból is jöttek, saját zászló alatt vonultak énekelve, jódlizva! (Most a rácsos ajtó előtt lépked el, komikusán mutatva, hogyan vonultak a tiro- liak. Jódlizik.) Hollariahohuhu ... Ő.: Elragadó. De arra nem gondol, kérem, hogy a rácok, a szerbek, a horvátok miért nem vonultak a guzlica hangjaira együtt a honvédekkel? Pedig ők is fegyvert ragadtak, de azért, hogy megszabaduljanak a magyar zsarnokságtól ! D.: S nem gondoltak arra, hogy egy messzibb, rafináltabb zsarnokságot vesznek a nyakukba. Ö.: Ezt akarjuk megakadályozni az ön segítségével. D.: De ez nem sikerülhet, mert mindig az egy fészekaljára szorultak tépik, vágják egymást a legnagyobb gyűlölettel. A közös bűnöket nehezebben bocsátjuk meg egymásnak, mint az idegenét. 21
