Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Sztyepan Scsipacsov: Versem nem hangos... - Balogh Béni: Tavaszi történet
Alkony Az égernyőt becsukta már a nap, s az ismert úton száz kézzel s lábbal messze jár, ott túl a horizonton, Sztyepan Scsipacsov: Versem nem hangos Versem nem hangos, nem rikít, én azt soha nem kívánom. Ha könnyű vágyam versre szít, megújul az ifjúságom. Susognak a fák velem, a csillagok is, meg a fű meg a zápor. Ezt a leget, ezt lélegzem úgy istenigazából. Utam legyen bár mind rövidebb, s bármeddig kelljen is élnem, szikkadt elméleteket, aggság, ne hozz te se nékem! (Szokolay Károly fordításai) Balogh Béni: Tavaszi történet Amikor a kicsiny tanyai állomáson leszállt, egyetlen ismerőst se látott. A bakter is, a megállóhely egyetlen embere, a vonat utáni telefont intézte. Hűvös volt a kora tavaszi reggel, kicsit megborzongott; mégis jólesett a nyers nyirkosság, hiszen egész éjjel fülledt vagonban utazott... Ha ugyan ezt utazásnak lehet nevezni! Kétszer is megállt a szerelvény a légiriadó miatt. A megvert német hadsereg gépei még vissza-visszatértek, s elkeseredtten bombáztak mindent, ahol csak értek. 21
