Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL
• Könyvekről Heves megye 1919-ben A magyarországi polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság eseményei a történettudomány ma is sokszor tárgyalt — és olykor vitatott — kérdéskörei közé tartoznak. A kutatóknak az értékeléshez, a szintézishez azonban pontos adatokra van szükségük, és ebben döntő szerep hárul a helytörténetre is. Éppen ezért üdvözölhetünk minden olyan munkát, amely az adott korszakot feldolgozza és így hozzájárul egy átfogó, hiteles kép megrajzolásához. Ehhez nyújt segítséget a Heves megyei Propagandista különkiadásában megjelent Heves megye 1919-ben című könyv is. A kötetben a tanulmányok, közlemények és visszaemlékezéseken kívül egy részletes kronológiai táblázat igazítja el az olvasót. Csiffáry Gergely írása a Tanácsköztársaság egri szükségpénzeinek kibocsátásával és annak körülményeivel foglalkozik. A munka valóban hiányt pótol, mert ezzel kapcsolatban mindössze két szűkszavú korabeli tudósítás jelent meg. A mély elemzés azonban mindidáig késett. A tanulmány feltétlen előnye, hogy bemutatja a témához tartozó tágabb összefüggéseket, a gazdaság akkori állapotát, mindezt pedig a helyi sajtó — Egri Vörös Újság — cikkeinek tükrében teszi. Molnár József a gyöngyösi ifjúság tanácsköztársaságbeli helyzetét tárgyalja. Megismerkedhetünk az ottani Szocialista Diákszakszervezet tevékenységével, amely főként kulturális téren volt kiemelkedő. Aránylag nagy helyet szentel a szerző a mátrafüredi gyermeküdültetésnek, ennek oka, mint megtudjuk az, hogy Budapesten kívül nem volt általános a vidéki gyermekek üdültetése. Sereg József a hatvani véres vasárnap — 1919. VIII. 3. — mozzanatai után nyomoz. Az eseményeket levelek és elbeszélések alapján próbálja rekonstruálni. Ezek a meglehetősen vegyes formák és módszerek, melyeket alkalmaz, mindenesetre nem teszik indokolttá, hogy az írás a tanulmányok között kapjon helyet. A szerző saját közlendői közé ékeli be a szemtanúk leírásait. A néhol szépirodalmias stílus semmiképpen sem egyeztethető össze egy tanulmány műfajával. Kolacskovszky Lajos publikációit 1919- ből, Szecskó Károly adja közre. E cikkekben a proletárdiktatúra elméleti és napi feladataival foglalkozik. Külön is említést érdemel A proletárdiktatúra szükségességének igazolása című írása. Ebben tételről tételre bebizonyítja, hogy az akkori Magyarországon nem volt lehetőség a hatalom parlamentáris úton való megszerzésére: „Ámbár tisztában vagyunk azzal, hogy a bolsevizmus is a mindenkori helyzet adottságaihoz képest realizálódik, csak abban az alakban diadalmaskodik, amelyet az élet rákényszerít, mégis az a véleményünk, hogy proletárdiktatúra mellett a kommunista ideológiából bizonnyal jóval több érték realizáltatik, mintha a kollektivizmust, a demokrácia eszközeivel kíséreljük meg ...” Az idézetből egyrészt kitűnik a szerző álláspontja, amelynek helyességét a történelem már igazolta, másrészt felfedezhetjük benne a szocializmus sokszínűségének, a helyi viszonyokkal számoló realista szemléletmód jelenlétét is. A probléma aktualitásához úgy gondolom, nem fér kétség. Kolacskovszky rendkívüli felkészültségét illusztrálja, hogy — 1919-ben! — képes megfogalmazni a mindenkori adottságok figyelembevételének fontosságát. Ilyen jellegű felvetésekkel csak a kor legnagyobb teoretikusainak munkáiban — például Buharin: Oroszország útja a forradalomhoz — fedezhetünk fel. A forradalmár zsurnaliszta Kolaeskovszkynak azonban nemcsak elméleti, de népszerűsítő, agitációs írásai is méltán keltik fel az utókor figyelmét. Tuza István A forradalom közkatonája — tollal című közleménye Németi Lajos 90
