Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 2. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Szabó Péter: Emléktáblákkal letakart életek

a Hevesi Szemle vendége sm^i Emléktáblákkal letakart életek BESZÉLGETÉS SÁGVÁRI ÁGNESSEL Egy általános iskolai történelemórán hospitáltam. A tanárnő egy vastag kötetből szemelvényt olvasott fel. Húsz sor lehetett az egész, Ságvári Endré­ről szólt. Mikor a végére ért, összecsukta a könyvet, és az osztályhoz fordult: — Mondjátok meg nekem, ki volt Ságvári Endre? — A magyar munkásmozgalom vértanúja — válaszolta valaki. — Milyen ügyért harcolt? — Jóért. Az antifasiszta népfront létrehozásáért. — Hős volt? — Igen, az.. . — vágták rá kórusban. — Javaslom — itt a pedagógus felemelte a hangját —, főleg a most is rendetlenkedőknek, hogy válasszátok őt példaképül. Aztán kicsengettek. Máig sem értem, miből gondolta, hogy az elmondott életrajzkivonat ele­gendő ahhoz, hogy Ságvári a gyerekek eszményképévé nőjön . . . Azért, mert hős volt? Egyáltalán ... Mi az, hogy hős? — Nemcsak történelemoktatásunkat jellemzi, hogy nagyjainkból ember­telenül hatalmas alakokat formál, hanem a tudományt, és a tömegkommu­nikációs eszközök munkáját egyaránt. Általában egyszerűbb szobrokat, em­léktáblákat állítgatni, kategorikus kijelentéseket puffogtatni, mint megőrizni a valóban emberi értékeket — mondja beszélgetőpartnerünk, Ságvári Ágnes, a kommunista mártír húga, a Fővárosi Levéltár főigazgatója. Hivatásának tekinti, hogy bátyja életének fontos és kevésbé jelentős ese­ményeit egyaránt felderítse. Ügy érzi, csalc a részletekből rajzolódhat ki sze­mélyisége, hibáinak, erényeinek rendszere, tetteinek mozgatórugói, azoknak a hatásoknak a láncolata, melyek a polgári származású, ellentmondások kö­zött fel cseperedő, örökké kétkedő ifjút arra az útra vitték, amely a Buda­keszi úti Nagy-cukrászdában bekövetkező tragédiába sodorta. E munka elvégzésével nemcsak a Ságvári-portré válna életszerűbbé, hanem a mozgalom egészének fontos részletei bontakoznának ki előttünk. Persze nemcsak az ő hétköznapjairól kellene fellebbenteni a fátylat. Sok­sok kortársának adósai vagyunk ezzel. Hivatali szobájában beszélgetünk, Pest belvárosában, a Fővárosi Tanács épületének egyik legtávolabbi szárnyában. 5 65

Next

/
Thumbnails
Contents