Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 2. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Sós Tamás: Az ifjúság háza

A napokban a ,,Ház” tevékenységét értékelő egyik politikai testületi ülésen egy résztvevő a következőképpen nyilatkozott: „A programok mennyisége és minősége alapján én már úgy érzem, mintha tízéves lenne az intézmény.” Önmagáért beszél az a tény, hogy naponta mintegy ezer fiatal fordul meg itt, s az indulás óta több mint másfél ezer rendezvénnyel kedveskedtek az idelátogatóknak. Az érdeklődők zöme a tizen- és huszonévesekhez tartozik, de az óvodáskorúak és az idősebbek is találhatnak itt hasznos, tartalmas időtöltést.

A KISZ Heves megyei küldöttgyűlése úgy minősítette az itt folyó munkát, hogy az „új színt hozott a város és a megye közművelődési életéhe egyaránt. Ugyanilyen jelentős a kisugárzó, szemléletalakító hatása is, és jó példát mutat a többi közművelődési intézmény számára is.”

A „Ház” átadását hatalmas várakozás előzte meg, hiszen a városi köz- művelődési élet és annak létesítményei messze elmaradtak az igényektől. Mindössze fél év volt az átadásig, s még akkor is több elképzelés merült fel a hasznosításával kapcsolatban. A KISZ Eger városi és megyei bizottságainak kezdeményezésére ekkor egy koordinációs értekezletet hívtak össze, melyen megtörtént a döntési tervezet kialakítása. Az elképzelések a következők voltak:

A Megyei Művelődési Központtal jöjjön létre egy teljes tartalmi és gazdálkodási integráció. így az épületét tatarozni kényszerült Megyei Művelődési Központ alapfeladatainak elvégzésére jobb lehetőség nyílott volna, csakhogy ez esetben az új feladatok vállalására lett volna kevesebb lehetőség.

Teljes önállóságú, városi ifjúságmozgalmi és közművelődési bázis. A leg- kielégítőbb megoldásnak már akkor is ez látszott. Annál is inkább, mivel a nehezebb gazdasági körülmények pusztán kis létszámú apparátust, illetve alacsonyabb költségvetést tesznek lehetővé.

Funkciója szerint önálló, viszont a gazdálkodás szempontjából az Alsófokú Oktatási Intézmények Gazdasági és Műszaki Ellátó Szervezetével integrált. Végül az értekezlet az anyagi feltételek és a realitások alapján ezt a kompromisszumos variációt javasolta, s emellett döntött Eger város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága is.

Ma már azt mondhatjuk, s ezt bizonyítják a kétéves működési tapasztalatok is, hogy ezt a gazdálkodási, szervezeti formát kinőtte az intézmény. Hogy csak egy dolgot említsünk, például nem fizethettek számlákat önállóan, ellenjegyeztetés nélkül. Az persze már nagy eredmény, hogy a saját bevételüket 1985-től elkülönülten kezelik, és a maguk céljaira használhatják fel. Ez az évi 700 ezer forint a 2,8 milliós állami támogatással együtt három és fél milliót tesz ki.

Társadalmi kapcsolataik köre mostanra kialakult, kiterjedt, és már átfogja a várost. Mintegy 120 más intézménnyel, szervezettel állnak igen jó, gyümölcsöző viszonyban.

1984 novemberében az Egri városi Tanács Végrehajtó Bizottsága döntött az Alsófokú Oktatási Intézmények Gazdasági és Műszaki Szervezetétől való különválásról. A státuszbővítést — még négy dolgozóra van szükség — viszont csak a VII. ötéves terv első esztendejére tudják megoldani. Pillanatnyilag hat szakelőadóval és hat „technikaival” rendelkeznek.

63