Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - A PÁLYA KEZDETÉN - Parázs István versei
• A pálya kezdetén Eltakarnak a telitorkúak, a térdcsapkodók, a felemáshitűek, részeg nyakú borok vastagjánosai, zsibvásáros népség. Enged az agyuk főként a szájnál. PARÁZS ISTVÁN Jeltelenül Azt mondják: szabadság s percekre osztott napjaikban fuldokolnak mint hálóban a légy. Hagyj magamra közösség, mert néha kell, hogy egyedül tessék ez a világ nekem. Helyemet keresem, jeltelenül, mint kenyérben a búzaszem. Pásztorok és katonák Leírtak bennünket. Háborút véltek félszavaink mögött, pedig mi békét és nemző hazát énekelünk. Nem dagadunk a kacagástól. Patakzó verejtékcsöppjeink, izzadság-foglyok fellázadnak homlokunk árkaiban. (POÉTA SORSÚAKHOZ) Megőszül itt a hófehér tél is. Pásztorok és katonák vagyunk, feléljük boldogságunk morzsáit is. Népdalainkat temetők szele énekli tovább. Végső érdemrendünk a halál. 44
