Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - A PÁLYA KEZDETÉN - Parázs István versei
lm eléd járulnak Uram a gyertyavékony zenészek, a kegyetlen írók és a borissza poéták. Itt állnak a tekintetedtől magvakult festők és más képíró varázsigések is. Mind akiket te arra kárhoztattál, hogy lássanak, Egymásra nincs időnk, takarítani, mosni, főzni kell. Fontosnak vélt mihaszna hitványságok hadakoznak velünk. Elég ha helyettünk rendesen táplálkozik sárga sötétül zöld-piros érik rozsda-üszők az őszbe petézik átitatódnak tempera-barnák cinke-madár hoz réz-arany almát Kérelem akik a te világodat tapossák. Tapogassák! Én is Uram, fogadatlan prókátor én is közéjük állok és arra kérlek: légy hozzánk kegyelmes mint Atyád volt tehozzád azon a napon. Pár suta perc a gyerek. Későre nyúló vacsoránkat egymásnak háttal esszük meg. Pár suta perc az ágyban a füstölgő foszló végtelen, lázongó dolgainkba gyűrődik át a szerelem. Őszi tárlat görget az ág kis gömbölyű felhőt elladikáznak délre a lejtők megjön a szél is lombteli bunda s mintha e sok fény mind kialudna 45
