Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jókai Anna: Ürgeöntés
JÓKAI ANNA • • Urgeöntés — Állandóan öntöztem. Reggel-este. Mégis hervadnak. Egyszerűen lekonyul a fejük ... Gondterhelten álldogáltak a nárciszok között. Nem illett ez a különös her- vadás a tavaszi képbe. A gyümölcsfák már levirágzottak, a levelek húsosán és tömötten óvták a fejlődő termést, a fű az ágyások szélén szemfájdítóan zöl- dellt. — ... mert a gyom az természetes — mondta Kovács, Lomhán mozgott a kék tréninggatyában — azt az ember időnként kihúzigálja. De kérdezem én: lát itt valamit? Takács közelebb hajolt a földhöz. A fekete rögök egyenletesen borultak egymásra, a töveknél gyengéd emberi ujjak még kis peremet is vájtak az esőnek. — Nem égette le túl sok trágyával, talán? Kovács legyintett. Annyit bajódott a virághagymákkal. Ládában cipelte, a hóna alatt. A vonaton soha nincs hely, egymás nyakába lógnak a horgászbotok, kötözőspárgák és dióverő póznák, és akkor még húsz perc gyaloglás az állomástól... És most tessék. Amikor éppen virágba szökkent. Haldoklik az egész. — Hát nem tudom — sóhajtott Takács. — Érzékeny növény. És túl korán bontja szirmait. Túl korán. — Ok nélkül semmi sincs. — Kovács rágyújtott, vigyázott, ne hulljon az ágyásba a parázs. — Mindennek oka van, nem? — harciasán húzott egyet a tréninggatyán. Takács hallgatottt. Bár mindketten magányosak voltak, más és más mélységben lakták a magányosság kútgyűrűit. Takácsnak meghalt a felesége, Kovács pedig önszántából elvált. Takács jobban szerette magát a munkát, Kovács inkább az eredményt becsülte. — Az ember nyissa ki a szemét — folytatta Kovács. Kiment a tóhoz, szívták a friss levegőt. Takácsnak csak a mellkasa emelkedett, Kovács végzett egy-két határozott tornamozdulatot. — Ez a dög már itt van ... — s a fagyialtos bódéra mutatott. A táblára három tölcsért festettek, a talpánál fogta össze őket egy kövér kancsó. Az egyik tölcsérben kávébarna, a másikban vaníliasárga, a harmadikban málnarózsás fagylalt. ínycsiklandozóan csurogtak lefelé a színek, ahogy a gyors munkában az olajfesték megszaladt. „Cégtul: Szeremfia Ágoston hat. eng. cukrász kisiparos. Nyitva 7—21 óráig. Kedden szünnap.” — Nézze meg azt a bódét . . . ezek a masszív falak ... Odamentek, megkopogtatták a hullámlemezt. — Lakásnak elfogadnám... és belül tapéta. Érti? Mosható, ragasztott tapéta. És az a kocsi. Az a szép nagy. Mennyit keres maga egy hónapban? Mennyit, szaki? Kérdezem? 40
