Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Garai Gábor: Fekete fuvar
A szálloda előtt Géza kisegítette a vendéget, becsapta a kocsi hátsó ajtaját, és — udvarias, demokratikus ember lévén — kezét nyújtotta a sofőrnek, megköszönve szívességét. — Százhúsz forint — mondta a pilóta, keményen megszorítva a feléje nyújtott kezet. — Micsoda! — háborodott föl Géza —; maga, ha jól tudom, állami gépkocsivezető ! — De nem a maguké! — Akkor is, micsoda dolog ez, hogy képzeli? — És én hogy számolok el a benzinnel, a kilométerekkel? — ekkor a pilóta már kiugrott a kocsijából, és elállta vendégei útját. — Géza nem tehetett mást, elővette tárcáját, és kifizetett százhúsz forintot. — De valami elismervényt, bizonylatot kérek! — Na, ne nevettesse ki magát! Itt potyázik és még számlát kér! Nem vagyok én taxis! Azzal a sofőr visszaült a megszólalásig az írószövetség kocsijára emlékeztető sötétkék Volgájába, gázt adott, és sürgősen elhajtott. Géza bekísérte a szállóba a francia vendéget és illendő módon elhelyezte. Két nappal később, már Balatonfüreden, alkalmam volt elbeszélgetni Lukácsi Józseffel, a Szövetség gépkocsivezetőjével. Emondta, hogy azon a bizonyos napon körülbelül két-három, óra hosszat üldögélt a Ferihegyi parkolóban, a sötétkék Volgában. Még el is szundított egy kicsit. Aztán megúnta a dolgot, és bement a váróterembe. Érdeklődött, megjött-e nem késett-e a párizsi gép. — Megjött régen, mondták neki. Aztán arra gyanakodott, hogy a vendég és Molnár Géza netán elkerülték egymást. Kereste Molnár Géza jellegzetes figuráját az ott várakozók között, még az emeletre is fölment — de nem találta sehol. Erre visszahajtott a Szabadság-szállóhoz, ahol akkor a szervező bizottság főhadiszállása működött. — Csak azért aggódom — mondta még —, hogyan fogja visszakapni Molnár Géza a százhúsz forintját! Az írószövetség gazdasági osztálya feljegyzést, nyilatkozatot, két tanúval aláírt igazoló jelentést, meg nem tudom mi az ördögöt kért tőle ... Ha jól tudom, több mint egy hónap beletelt, mire Géza a pénzhez jutott. Akkor már nem is számított rá. Bágyadt kézlegyintéssel vette át. — Egyik tojás olyan, mint a másik — mondta. — De köpjetek szemközt, ha eztán nem nézem meg a kocsik rendszámát. 39
