Hevesi Szemle 13. (1985)

1985 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Jávor Ottó: Damjanich

JÁVOR OTTÓ:

Damjanich

„IGAZ ÉS KITALÁLT TÖRTÉNET EGY FELVONÁSBAN SZÍN: ARAD, 1849. OKTÓBER 5-6-ÁN.”

A cselekmény színtere mindvégig Damjanich aradi börtönszobája.

A dráma igaz abban az értelemben, hogy megtörtént történelmi eseményt dolgoz fel, megkísérli a főhős és néhány mellékszereplő (foglár, Lenkey, ítélet- végrehajtó, pap) jellemét, magatartását — nagy körvonalakban és írói szabadsággal — a valóságnak megfelelően fölvillantani, ábrázolni. Ezért található a szövegben változtatás nélkül Damjanich imája, továbbá néhány kijelentése. A cél azonban nem az amúgy is kétes történeti hűség reprodukálása, hanem az adott körülmények között a hiteles lélektani szituáció megrajzolása. Mindez összefügg a történelmi — politikai — látásmóddal. Ezt egy teljesen fiktív, minden valós alapot nélkülöző, kitalált rész igyekszik megvilágítani: Damjanich megszöktetését előkészítő, a magyar honvéd tábornokot a szerb nacionalisták ügye mellé állítani szándékozó őrnagy és Damjanich jelenete. Párbeszédük, vitájuk — a dráma gerince — a Duna -menti népek sorsproblémáit veti fel. A kiszabadítás, melybe Damjanich végül is — szeretteire, bajtársaira gondolva — beleegyezik, árulás miatt kudarcba fullad. Damjanich utolsó nagy monológjában már az általánosság szintjén foglalkozik a szabadság és a zsarnokság kérdésével.

*

Szereplők: Damjanich János, foglár, őrnagy, Lenkey János, hadnagy, ítéletvégrehajtó, pap, szolga, 'katonák, első hang, második hang.

1. jelenet

(Börtönszoba. Az előtérben, a nézőtér felől bal oldalt asztal, szék, a háttérben prices, ruhafogas, mosdó. Jobb oldalt széles, vasrácsos ajtó, amely folyosóra nyílik. Damjanich, foglár.)

(Teljes sötétség. Halk, majd erősödő dobpergés. Már kibírhatatlan erejű, azután újra halkabb, katonaléptek trappolása, csönd, újra dobszó.)

Első hang (magasan kántálva): Ich bitte um Gnade! (dobszó). Második hang (nagyon hasonlít az elsőhöz: Bei Gott ist die Gnade! (Kivégző sortűz, utána csönd, majd újra dobszó, ismét az első, majd második hang. Negyedszer már fokozatosan elhalkulva, közben a színpad bal oldala kezd kivilágosodni. Damjanich a szemét dörzsölve fölkel a priccsről, az asztalhoz sántikál. A negyedik kiáltás — „Bei Gott ist um Pardon” — után ajtócsikorgás, belép a foglár).

21