Hevesi Szemle 13. (1985)
1985 / 2. szám - Kiss Sándor: Négy évtized
Négy évtized Ez a jubileumi esztendő valamennyiünket számvetésre, visszapillantásra késztet, hiszen negyven éve annak, hogy szép hazánk, sokat szenvedett, dolgos kezű népünk felszabadult s hozzáfoghattunk egy új, egy minden korábbinál igazságosabb rend alapozásához. Rohamléptű történelem krónikája íródott ekkortól, gondokban, buktatókban, szükségszerű vagy elkerülhető tévedésekben, kitérőkben, magvas, mindmáig élő, sőt továbbformálódó sikerekben bővelkedő história, amelyért mindannyian tettünk valamit. Ezért is ünnep számunkra a mostani mérlegkészítés, amelynek alapvető tanúsága az, hogy a jó szándékú, a folyvást teremtő akarat és munka meghozza a maga gyümölcsét. így aztán érthető, hogy folyóiratunk jelenlegi száma e korszak előtt tiszteleg. Hagyományos és nem egészen megszokott módon. Felsorakoztatja szűkebb hazánk, Heves megye jogos büszkeséget keltő gazdasági, társadalmi, kulturális eredményeit, ezzel együtt — híven Illyés Gyula gondolatához ,,... növeli ki elfedi a bajt...” — érzékelteti az orvoslásra váró problémákat is. Nem marad el — ez bensőből fakadó óhaj — a főhajtás azok előtt, akik valaha áldozatokat hoztak vagy életüket adták egészében megnyugtató hétköznapjainkért. Megemlékezünk azokról, akik köztünk élnek, de nem feledjük azokat sem, akik már nem lehetnek velünk. Tetteiket emlegetjük, árnyalt portréjukat mintázzuk meg, hogy az ifjúság fellelhesse, megtalálja bennük a követendő példaképet, s cselekedeteikben meglássa mindazt, ami megőrzésre méltó. Szót kérnek és kapnak a kibontakozás időszakának tevékeny szereplői, akik ma ismert közéleti személyiségek. Arra kértük őket: pillantsanak vissza sorsuk alakulására, értékeljék az általuk megtett utat, érzékeltessék világlátásuk, eszmei tisztánlátásuk kialakulásának okulásra való fordulóit. Megnyilatkozásaikban az a megnyerő, a rokonszenves, hogy mellőzik a nagy szavakat, hogy őszintén rajzolják meg egykori önmaguk karakterét, s jellemük edződésének állomásait, bepillantást nyújtva a tudat nem túl gyors tempójú, ám mégis forradalmi változásának izgalmas titkaiba. A vitarovatban a negyvenesek korosztályának tagjai sorsukat boncolgatják, még kifejezőbb adalékokkal gazdagítva az előbb jelzett bőséges információkat. Az alkotó ereje teljében levő nemzedéket az ifjabbak is megvilágítják, s a több szempontú megközelítés sajátos következtetésekre ösztönzözheti az olvasókat, remélve azt, hogy a későbbiekben hozzá is szólnak a valóban közérdeklődésre számottartó témakörhöz. A szerzők — kivétel nélkül — arra törekedtek, hogy négy évtized mozgalmas tablóképéhez találjanak hiteles, soha nem harsány, egyszer sem unt, lehetőleg kifejező színeket. Tették ezt azért, hogy az emlékezetes jubileum tanulságai beépüljenek gondolkodásmódunkba, hogy jobban érthessük jelenünket, becsülhessük vívmányainkat, és láthassuk nehézségeinket. Arra mozgósítva mindnyájunkat, hogy az elődök szellemében maradéktalan bizalommal munkálkodjunk tőlünk függő jövőnk gondtalanabbá tételéért. Kiss Sándor
