Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - JELENÜNK - Pécsi István: Nemzedékek nevelője
foglalkoztatta a hátrányos helyzet, az a téma, amelyet annyiszor vizsgált, méghozzá egyre ma~ gasabb szinten. Nem feledte egykori önmagát, azt a szabolcsi tanyavilágot, ahonnan indult, azokat a gondokat, amelyekkel oly nehezen birkózott meg. Ezért lett a szakszervezeti szakkörök pátronáló- ja. Ezeket a pedagógus szakszervezet működtette a megye középiskoláiban, a SZOT anyagi támogatásával. Ezt a hálózatot gyarapította a hetvenes években az anyanyelvi és közművelődési szakkörökkel, amelyeknek a szakmunkásképző intézetek adtak otthont, amelyek polgárjogot nyertek két általános iskolában is. Több mint tíz éve bontottak zászlót. A pedagógia szerény, de annál aktívabb profesz. szóra tudta, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok nehézségek sorával birkóznak. Alapos tájékozódása révén kiderült, hogy a diákok azért félszegek, zavartak, gátlásosak, mert képtelenek arra, hogy mondandójukat, gondolataikat világosan , szabatosan, hatásosan fejezzék ki. Épp ezért olyan haditervet állított össze, amely — következetes Végrehajtás esetén — hatásos gyógymódot ígért. Szerencsére nem hiányoztak azok a tanárok sem, akik lelkesen valóra váltották az életképes elképzeléseket. Valamennyien hittek abban, hogy legkomolyabbnak tűnő lemaradás is behozható, ha tervszerűen pótolják a hiányokat. Nem leckeszerűen, nem szárazon, lélektelenül, hanem oldott formában, érdekesen, az alkotás örömével is megajándékozva az érintett gyermekeket. A fáradozás nem volt hiába. Az egyes foglalkozások során a tanítványok hasznos jártasságok sorával gyarapodtak. Ízelítőt kaptak a szóbeli megnyilatkozások különböző formáiból. Kiselőadásokat tartottak megadott témákból. Ezekre maguk készültek fel, ők gyűjtötték az anyagot. A jól megválasztott, a testre méretezett feladatok felvillanyozták őket. Rendszeresen és közösen jártak moziba, színházba, hangversenyekre, azaz olyan rendezvényekre, amelyek nemcsak ismeretgyarapító jellegűek, hanem az esztétikai érzék kialakítását is segítették. Természetesen egyiszer sem maradt el az élmények megvitatása, elemzése. Ilyenkor a résztvevők megszokták a jó értelemben vett szereplés légkörét, elsajátították az érvelés, a meggyőzés fortélyait, a helyes kiejtés, hangsúlyozás, szórend szabályait. Emellett megtekintették városaik — Eger és Gyöngyös — műemléki nevezetességeit, azaz olyan szépségeket fedeztek fel, amelyek mellett korábban közömbösen mentek el. Ráadásul a vers- és prózamondás sajátos varázslatából is ízelítőt kaptak. Az ötlet gazdája vérbeli pedagógushoz méltóan nem elégedett meg az eredményesség kétségtelen jeleivel, hanem szakszerű hatékonyságvizsgálatra is törekedett. Ennek adatai még egyértelműbben igazolták azt, hogy nemcsak jó úton indultak el, hanem az egészséges lendület a továbbiakban sem torpant meg. A szakkörösök megkapó tömörséggel fogalmazták meg, hogy minőségileg értékesebb, érzelmileg gazdagabb emberpalántákká váltak, olyan személyiségekké, akiknek bensőből fakadó szükségletük a folyamatos művelődés. Más szóval: olyan pulsz- ra tettek szert, amelyet felnőttkorban még többre tartanak, mint most. Egy biztos, leendő munkahelyeiken, valamint a közéleti szereplés számos fórumán zavartság, félszegség nélkül tolmácsolják véleményüket, azaz kiaknázhatják a fokozatosan terebélyesedő társadalmi demokratizmus által kínált lehetőségeket. E sorok írója maga is jelen volt egy foglalkozáson, amelyet a gyögyösi Kereskedelmi és Szakmunkásképző Intézetben tartottak. Ekkor arról is meggyőződhetett, hogy a megnyerő fellépésű fiúk, lányok viszonylag ügyesen eligazodnak a tudás birodalmában és alkotó jelleggel állítanak össze például egy ünnepi műsort. A Heves megyei kezdeményezésre országos szinten is felfigyeltek, s az 1982—83-as tanévben már hét másik megyében is követték a példát. A könnyebb eligazodás érdekében a Pedagógusok Szakszervezete kézikönyvet jelentetett meg, amely nemcsak népszerűsíti e kiváló pedagógus által kezdeményezett mozgalmat, hanem csokorba fűzi az általa összegyűjtött módszertani tapasztalatokat is, amelyek közül mindegyik kamatoztatható a művelt szakmunkás-utánpótlás javára. íme, még egy adalék ahhoz, hogy mennyire értékes, milyen hatékony a hajdani Pusztateremről indult, hátrányos helyzetű fiú folyvást gazdagodó életműve, amelynek aranyfedezete az emberséggel ötvözött, példamutató, tisztességes jellem ... Pécsi István 24
