Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Munkások, párttagok

meghunyászkodó, lusta. Hiányzott belőle a kitartás és az eszme ereje. Nem volt csirkefogó, csak megfáradt nyúl. Aki ráadásul még talán, hitte is, hogy fiéireáliásával nyit utat, nekünk, úgymond a fiataloknak. Hélreállásával voltaképpen mégis csak jót tett; ha erőt nem tudott adni, hát legalább gyengeséget se sugározzon szét. Nos, e hajdanvolt történet cfeak azért jutott az eszembe, mert napjaink egyik legfontosabb feladatának tarttom a munkásosztály soraiból a fiatalok bevonását a párt mindennapi munkájába. De nem az öregek félre- állításávial, hanem azok vezérletével, azok tapasztalatainak felhasználásával, példájuk segítsége révén is.

Nem korszakos gondolataimat hadd öltsem a tényék köntösébe és mondandómhoz hadd sorakoztassak fel számokat, riportalanyokat, véleményeket, netalántáni tévedéseimmel együtt. A pont, ahol gondolataim sarkát megvetem, egy kis megye, Heves megye, amely eleddig iparáról, munkásosztályáról, alig, inkább természeti szépségeiről és mezőgazdaságáról volt híres. Ám ez a kis, alig több mint 360 ezer lakosú megye, a Bükk, a Mátra és a Tisza között ma méltán büszkélkedhet iparával. Üzemei közül nem egy országos hírű és országos jelentőségű, hogy példának említsem ehhez a Gagarin Hőerőművet és az azt kiszolgáló mátrai szénbányáikat, a százésztendőls tradícióval rendelkező Egri Dohánygyárat, vagy a világpiacra betört és ott jó pozíciót őrző egri Finomszerelvénygyárat. De szólhatnék a konzervgyárakról, a Mikroelektronika Gyöngyösi Gyáráról, a Vilatdról Egerben, vagy a már említett Csepel Autó egri gyáráról is.

Még az ötvenes évek elején is egy kézen meg lehetett számolni az üzemeket, amelyek munkaalkalmait adtak, amelyekben ugyan harcos lelkületű, de kis létszámú munkásság látott hozzá az új társadalom felépítésiéhez. Ma a megyeszékhely, Eger, a történelmi város, a papi város, az iskolaváros, a magyar Athén minden harmadik dolgozó embere ipari foglalkoztatott. Gyöngyös kereskedő város volt, ma ipari centrum. Hatván falunak város, városnak falu volt az idénygyárral, a cukorgyárral és egy-ikét ágról&Zaikadt ítéglaüzemmel a hátán púpnak. Ma nemcsak fontos vasúti csomópont, de a selypi ipari medence központja is egyben. És, hogy még frissebb keletű példát hozzak, a most várossá lett Hevesinek lényegiében soha semmiféle ipara nem volt, tipikus alföldszéli nagyfalu volt, kétségtelen történelmi múlttal, de nem sokkal biztató jövővel.

Most? A tizenkétezer lakosú újsütetű városban ezres nagyságrendű lett a jobbára még első generációs ipari munkásság a Finomszerelvénygyár helyi gyáregysége, a Mezőgép, meg az ipari szövetkezetek jóvoltából.

Amikor politikai eszmélésem korát éltem Egerben, aki munkás volt itt, az szinte kivétel nélkül párttag is egyben, és aki párttag volt, az szinte kivétel nélkül munkás, de legalábbis mezőgazda- sági munkás volt. Sokkal inkább azért, mert olyan kicsi volt a munkáslétszám, mintsem azért, mert e vékony réteg minden tagja oly mértékben lett volna elkötelezett, mint amilyen arányban számítottak rájuk. Dehát azok oly idők, történelmi idők

voltak. Akkor a munkásból rendszerint párttag is lett, manapság a munkások soraiból nevelik azokat, akik méltóak lehetnek és többségük lesz is a párttagságra.

Ennyi történt e téren egy történelmi időszak alatt...

A Vasúit és az országút háromszögében van a gyár. A Mátravidéki Fémművek — Sírok — gyáregysége ez itt, Füzesabonyban, s majd nyolcszáz ember dolgozik lassan a falai között immár másfél évtizede. Ez a terület is tipikusan mezőgazda- sági, — volt. A paraszti jómód és a zsellérség nyomorvilága együtt. Ma a megye egyik Vasúti csomópontja, és kisebbfajta ipari bázisa. Másfélszáz párttag dolgozik itt, zömük egyszerű fizikai munkás, aki itt a gyáron belül, a kollektíva hatására lett azzá, ami: kommunista. Bessenyei Péter beállító lakatos a pártivezetőiség titkára. Magától értetődő természetességgel mondja el, hogy nyolc esztendő alatt hatvannégyen itt, a gyárban lettek párttagok. Lehet, most kicsit erőltetettnek tűnik a statisztikai átlagolás, de nehezen tudok szabadulni a ténytől: évente nyolc kommunistával gyarapodik ebben a gyárban a párt. Erősödik, — helyesebben.

— Higgye el, nem érdekből... Hiszen mi érdeke lehet, személyes, így gondolom, egy lakatosnak abból, ha párttag lesz. Elvből lettem az, hét évvel ezelőtt — mondja ugyanitt Polgár László, a koronaüzem lakatosa, és neki kontráz Skorcze Flórián a 29 éves beállító lakatos, aki négy éve párttag: — ... ez az első munkahelyem. Azelőtt KISZ- titkár voltám itt. Azért lettem párttag, mert olyan a kollektíva, hogy nem is lehettem volna más. Köztük érzem igazán jól magam.

Egyiküknek sem tettem fel a sztereotip kérdést, hogy miért, mégis mindegyik válaszolt, mintegy önmagának. Mert a kérdés feltevése, akár újból és újból, meg a reá adott válasz nem a bizonytalanság jele. Ellenkezőleg. Annak a felelősségteljes döntésnek az átgondolása, amely minden érdektől mentesen, vagy hogy éppen a közös érdekért elkötelezetten vezette utufcat a párthoz.

Bessenyei Péter párttitkár szerint, ha a kommunista kollektíva egységes, ha a tagság nem szógyártó fecsegőkből áll, hanem a jó és példaadó munkára épülő, attól hitelt k(apó érvekkel szervez jobb, hatékonyabb munkára, közéleti demokratizmusra, akkor vonzó lesz a párt a kívülállók számára. Azt hiszem Polgár László fogalmazott így:

— A párt, ez így nekem még csak egy tisztes fogalom. De ez a kommunista kollektíva körülöttem, a mi pártszervezetünk, ezt már értem és érzem. Igen, ez a mi pártunk.

Újból egy kis statisztika, de csak a megközelítő képhez is nélkülözhetetlen.

Heves megyében 713 alapszervezetben 25 ezer kommunista dolgozik. Az ipari, illetőleg az építőipari pártalapiszervezetek száma 246 és itt 8 ezer párttag fizeti rendszeresen tagdíját. Még hozzátehetjük az iménti számhoz, hogy a 8 ezerből 1700 a nő és hogy a 30 év alatti párttagok száma 850 (ez bizony nem sok), míg az 50—60 vagy ennél idősebb /korosztályúak száma kis híján eléri a 2000-et. Ebből a hevenyészett statisztikából is egy18