Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Munkások, párttagok
JELENÜNK Munkások, párttagok Munkásosztály . . . ... élcsapat... ... a párt A szavak mondattá, jelmondattá, vagy ha úgy tetszik, ténymondattá állnak össze. A munkásosztály élcsapata a párt. Alapfokú szemináriumon ta- tultuk, tanítják ma is, hogy e mondat olyan természetesen, sőt már már közihelyesen cseng amiatt, hogy szinte már iáiig használjuk. A munkásosztály, amely a költő szerint vérbe és vasba öltözött, most mindennél nehezebb feladatok előtt áll hazánkban. Nem vért adó önfeláldozásra, nem vasat forgató barikádhárcra van szükség, amely harc mindennap és minden nap legalább új hősöket teremt, s amely harc oly világos és egyszerű volt: mi itt, ők ott. A hatalom birtokában a munkásosztálynak most a kemény mindennapok gazdasági, politikai, eszmei „barikádján” kell helytállnia. A tettek, a szavak, a példák, az elvek és az érvek adják immár a fegyvert jó ideje és ehhez nem elég az egykori jelszó: ... munkásököl vasöiköl, oda üt, ahová köll. Hogy is nézne ki például a Csepel Autó egri gyárában, amint a munkásököl jól odaüt, ahová pedig igazán nem is kell, mármint a korszerű, világszínvonalú sebességváltóra. Kész katasztrófa lenne. A munkásosztály, ha nem is vetette le a sematikus képeken máig is megőrzött és soha nem olajos overallját, de megújult, más lett, mint volt, ma szakmai tudása korszerűbb, politikai tisztánlátása, érzékenysége összehasonlíthatatlan szinte a hősi korszak, a ma alapjait megteremtő hajdanvolt proletariátuséval. Munkásosztály. Élcsapat. Párt. összefüggései olyan evidenciákat tartalmaznak, amelyek mindenki számára érthetőek, világosak. De valóban ilyen evidenciákkal állunk szemben? És, ha igen, mi az oka a több évtizedes, megrázkódtatásokat is kibíró kétségtelen igazságnak: ami eddig történt és ami ezután történni fog az országban, mindaz elképzelhetetlen lett volna és lenne a párt nélkül? A válasz sablonosnak tűnhet, pedig nem az, csak- hát az igazság, ha valóban az, akkor nagyon egyszerű: a munkásosztály pártja volt, maradt és lesz az MSZMP. Köszönhetőén a tudatos, elvszerű, tervszerű pártépítő munkának .Forgatom a szót... pártépítés . .. bevallom, kissé képzavart jelent a számomra még ma is. Párterősítés, vélem, ez lenne a jobb kifejezés. De nem is a kifejezésen van a lényeg, hanem a fogalom közös és világos értésén: a pártot, mint szervezetet, építeni kell. A párt, mint önkéntesen szerveződött élcsapata a munkásosztálynak, mint sajátos eszköz a jövő társadalma felépítéséhez, nem egyszerűen egy szervezeti és szerkezeti séma, hanem immár százezrek életét, gondolkodását, munkáját meghatározó, mindig megújulni képes testület. Élő, eleven valóság. És a megújulás egyik legfontosabb eszköze, módszere, útja és lehetőssége a párttagság módszeres, tervszerű utánpótlása, az utánpótlássá való nevelés elsősorban a munkásosztály soraiból. Az emberi élet véges, a holtak helyére élőik állnak. A párton belül is. Vannak, ha nem is fölös számban, de vannak, akik méltatlanokká váltak arra, hogy tagjai maradjíana'k a pártnak, a kizárás sorsára kerültek. Vannak, akik betegségük, öregségük, avagy csak az erre való hivatkozás miatt és ürügyén önként válnak meg a párttól, nem vállalván tovább annak a fegyelmét. És, bár tudományosan nem foglalkoztam a kérdéssel, vélem, nem is az én feladatom, a párt abszolút taglétszáma is növekedett és a lassú népszaporulattal párhuzamosan, lassan, de mégis csak tovább is fog növekedni egy optimális taglétszám keretén belül. Hogy kik lesznek azok, akik bekapcsolódnak, akik folytatják a párt munkáját? Könnyű volna rávágni a választ: akik méltók rá, és akik vállalják a szervezeti szabályzat kötelmeit. Am megtalálni a vállalkozóikat, felkutatni az arra érdemeseket, nevelni, formálni a gondolatokat, a jellemet, próbára tenni az elkötelezettséget, megértetni az elveket, — ez igen magas fokú pedagógiai munka is. Pártépítés — hogy mégis csak ezt az egyetlen kifejezést használjam erre. Sok évvel ezelőtt immár, ezt mondta nekem valaki olyan, aki az ellenforradalom után kimaradt a pártból. — Azért nem léptem vissza, hogy helyet adjak a fiataloknak. Csináljátok ti — mondta őszintét mutatva, de egy szavát sem hittem el. Gyáva volt, 17
