Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Iszlai Zoltán: Hódító hadjáratok
megcsókolva a kartvelológus —, ha nem is vagyok Adonisz, filmrendező vagy reklámszakember, tervem szerint máris annyira bizalmas viszonyba keveredtünk, hogy egyetlen szavamba kerül, és meghívhatom a boldog, barátságunkat megpecsételő találkára. Inkább kényszerűségből, mint tudatosan, mégis halogattam ajánlatomat. Bátyámék július eleje helyett csak augusztus közepén mentek nyári szabadságra, s egy ilyen különleges szépséget, mint ez a tűző napsütésben is elefántcsontfehér bőrű lány, mégsem akartam holmi albérletben, időközben barnára sült, s a rendszeres súlyzózástól egyre erősebb karomba szorítani. Az ajka fölött alig látható pihéket viselő Tamara egyszerre kivett, kétheti szabadságunk után borzasztó szomorúan érkezett vissza balatoni vitorlázásából, ahonnan egyébként három képeslapot küldött nekem, mindháromszor kiegészítve ugyanazzal az erőteljes férfialáírással. Sógomőmék szintén készültek spanyol körútjukra, s én már alig vártam a napot, hogy a bánattól csak még virágzóbb lányt felcsalhassam a gondjaimra bízott lakásba. A kartvelológus csuklómat csókolta. Én elhatároztam, hogy miért ne. Előbb azonban ismét pezsgőt Ikortyintottunk az öblös poharakból. Ö pedig, mindkét kezem valóban erős markába fogva fejezte be történetét. Attól sem zavartatta magát, hogy a szállóvendégek közül „magyaros nemtörődömséggel”, már csak mi üldögéltünk, térdünk összeértetve, a félhomályos büfében. — Augusztus tizenegyedikén azzal lepett meg Tamara, hogy ő hívott föl elvált édesanyja budai házacskájába. A régi villa a Tövis utcában volt. Valósággal elborította a vadszőlő és a másodszor virágzó, tűzpiros futórózsa. Gyöngéden nyomtam ujjamat a kapucsengő gombjára. Sokáig vártam a délutáni árnyékok között a bogárzümmögésben, míg fent, az első emeleten kinyílt egy vadszőlővel futtatott ablak és kiszólt rajta gyerekesen rekedt hangján TamaraJ. Megjelent a kerti úton. Mögötte egy hatalmas, sötétbarna macska. Hátulról tűzött rájuk a nap, a fakópiros pókhálóruhán tisztán áttetszett tökéletes alakja. Hosszan megcsókoltuk egymást a kapuban, s mögöttünk a furcsa macskával, karonfogva bementünk a házba. Megittuk a finom, hideg teát, az ajándékba hozott vörös Cinzanólhoz Tamara régimódi, metszett poharakat hozott be. Koccintottunk, meleg volt, gyöngéden kigombolta az ingem, a hátam mögé kemény párnákat dugott, fejét az ölembe tette. Simogattam a haját, a nyakát, morzsoltam a fülét, ő a szemét behunyta, s kezemet — időnként — dobogó mellére szorította. Beszélni kezdett. Részletesen elmondta, hogy hitegette egy hosszú éven át az a rendező, akivel futó kalandjai és barátságunk hónapjai alatt mindig is járt, s akinek aláírását ott láttam a nekem küldött levelezőlapokon. Sírt, arcát fuldokolva a mellemre tapasztotta, szorongatta a nyakamat, könnyei átnedvesítették a hajam, leperegtek a mellemre. Kiderült, hogy búcsúzni hívott. Felhagy az álmodozással, mondta, visszamegy a vidéki színházba, ahol kórustag volt, és megint megpróbálkozik a felvételivel a színművészeti főiskolára. Előbb azonban le kellene érettségiznie, és ezt Pesten, albérletben, végigcsinálni nem tudja. Megittuk az összes Cinzanót, velem is újból felidéztette állítólagos kapcsolatom történetét, aztán megmosta az arcát és arra kért, hogy hívjak taxit, kísérjem az állomásra. — Tudja, miért lettem kartvelológus? — kérdezte a kartvelológus az utolsó pohár pezsgőt poharainkba csurgatva. — Azért, mert ezt a lányt, akiből nem tudom, mi lett, ugyanúgy hívták, mint a grúzok leghíresebb királynőjét. Külön-külön mentünk le a hátsó lépcsőn a hatodikra, ahol mindketten laktunk. Elkértük a kulcsot az ügyeletes naposnőtől. Megállapodtunk, hogy a kartvelológus nyitva hagyja ajtaját. Lezuhanyoztam, felkaptam köntösömet és besurrantam a szobába. A kartvelológus ruhástól feküdt az ágyán. Aludt, párnáját arcához szorította/. Megnéztem magam a tükörben, eloltottam a villanyt, bekattan- tottam az ajtaját. A hatalmas termetű gyezsurnaja barátságosan kívánt jó éjszakát és tovább kötögetett, nagyokat ásítva. Iszlai Zoltán 14
