Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Moldvay Győző versei
hez mint tiszteletbeli, tanárnak, meg is lenne a joga. Végül azzal a szerény Vallomással zárta szavait: ha a nagyobb szobrászati eredményei révén csak néhány évtizedre is fennmarad a neve, — akkor elérte célját. Hogy Amerigo Tótnak, illetve Tóth Imrének e vágya teljesül, nem kétséges. Művészetének maradandóságát a római Termini pályaudvar közismert monumentális homlokzati reliefjén kívül — a világ több táján levő plasztikai alkotásaival együtt — az a kis méretű, de kozmikus erejű, Komarov emlékét felidéző műve is tükrözi, melyet most a Móra Ferenc Múzeum őriz. * Csáky József alkotásaiból 1959-ben, Tóth Imre szobraiból pedig 1982-ben rendeztek tárlatot Budapesten, melyek nagy érdeklődést váltottak ki. A két mesternél egykor tett — fent említett — látogatásaimat azzal zárom, melyet az ez év elején bemutatott „Tisztelet a szülőföldnek” című reprezentatív fővárosi kiállítás sugallt. Jól megfogalmazva ezt Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter — többek között — így summázta: „... A II. nemzetközi tárlat már nem „adósságokat” törleszt, mint amiktír tisztelettel adóztunk külföldön elhunyt nagy képzőművészeinknek, Csákynak ... és másoknak, hanem a jelent kívánja bejmutatni. Azt szeretné érzékeltetni, hogy mi foglalkoztatja most a külföldön élő, magyar szárpmzású képzőművészeket, elismert alkatokat és pályájukon felfelé haladókat, régi ismerősöket és új jelentkezőket, az idősebb génétáció képviselőit és a Magyar- országhoz már csak a szüleik révén kötődőket.” Amerigo Tot, azaz Tóth Imre ezen a kiállításon „Tisztelet a szülőföldnek” című, 1981d>en készített plasztikájával szerepelt, mely — a 280 külföldön élő magyar művész alkotását elénk táró — monstre tárlat nevéül is szolgált. Szclesi Zoltán MOLDVAY GYÖZÓ versei: Féja Gézának Amikor ismét Vásárhelyre látogatott Útnak indítottak Jánospuszta apró házai, a szelíd galambok, a kavicsot görgető vizek, útnak bocsátott a hallgatag erdő, melyben a gyermekkor manócskái sürögnek, elindultál széllelbélelt nadrágban, kristályharmattal csillagos cipőkben a frissen húzott határ szögesdrótjain át, hogy szárnyadnak újféle kötelmet nyerj, s a bánat tölgyei szívedben felzúghassanak. Elindultál a szellem gondozott parcellái közt, onnan, hol ágak szövevénye fedi a napot, s a cserjék versenyt sírnak az őszi szélben, sóval, kenyérrel, virággal jöttél, és a Itrágyagödrök végeiben miiiára dűlő kajsza farú, görcsös térdű parasztok ködképivel, hogy eltalálj a mába, s méginkább a mindannyinak vasalt inget ígérő jövendőbe! Utad nem volt könnyű mars, sétakocsizás, verekedtél kurucmód, szenvedtél száz szeget, és sajognak még e sebájk, izzanak, tudom, de kit nem vont deresre álma, szerelme, igazán nem örül az a csóknak, a beért időnek, s ki nem ösmeri a kapaszkodók gyötrelmét, a lankán nem tud megáradt lélekkel énekelni. Most, hogy fegyverzaj múltán itt vagy megint a régi gyaloglások párát szitáló rétjein, térj hát tanyánkba, pihenj meg táltos Öreg vándorlásban otthonra lelt mívesek bizalmával: a tőled való spenmapillanait, lásd, élethez segített annyiunkat, s törvényeidben járunk, de a szült anyag, műved belső parancsa szerint is, mely a jövő időknek megőrzi mestere szellemét. Szarkaláb Villámfények kis lobbanása, szarkalábbal roskadó váza, illatos áldozat, ünnepi, dúlt szívem csokroddal teli. Egyszervolt, lekaszált színekkel, sorvadó, megvámolt ízekkel, esőtől, orkántól ziláltan, kegyelmes püspöki lilákban. Virág, oldozd fel bűneimet, éljek egyazon hitben veled, legyek újuló, megbocsátó, kifeszített húsvéti zászló! Nem szerelmed féltem Nem szerelmed féltem, mely parasztakácként mélyre ereszti szívemben hálós gyökerét, hogy ki nem téphet onnan semmi vonzás, de féltem hamvát homlokodnak, melyet keselyű vörhenyes szárnya zár el a napkorongtól, s féltem tüdődnek bordó rózsáit, mert a völgyből induló esteli szél már felgyújtott erdők füstjétől viselős. Nem szerelmed, téged féltelek, ki vagy gulyák kolompján szóló békesség, miattad rezgek, hogy le ne zárják benned pilláikat az égbolt melegsugárú holdjai, s a :tejszagú, nagy-nagy mezőkről hazataláljon minden szelíd barom. 12