Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Szelesi Zoltán: Régi vizitek új emlékezete

I

CsákiI József: Szemérem

zött fényképek alapján ismertem rá. Az elébem táruló látvány hatásából még fel sem ocsúdtam, amikor ia mester a műteremben hagyott azzal, hogy a boltba kell mennie, mert a kettőnk ebédjéhez szükséges kenyeret elfelejtette megvásárolni. Biztatott, hogy amíg ő oda lesz, nézzek körül.

Műveivel egyedül maradva, még feszültebbnek, szorongatóbbnak éreztem azt a történelmivé sűrűsödött atmoszférát, mely a temérdek szobor, relief és más mintázott holmi által, az első perctől kezdve életmű hordozóvá tette előttem ezt az öreg alkotóműhelyt. Anélkül, hogy csak megközelítőleg is felmérhettem volna mindennek a súlyát, tudtam, hogy a nodern szobrászat egyik forrásánál állok, ahol Csáky évtizedeken át, a plasztikai nyelvezet meghújhodásán fáradozott. Nem véletlenül sorolta őt Raynal, a neves francia műkritikus Despiau, Maillol és Brascusi mellé, éppen ama sikeres törekvéseiért, melynek célja — Raynal szerint — „ ... a naturalizmus által ellaposított művészet megtisztítása és fölszabadítása” volt. Tekintetem szoborról szoborra siklott. Ezek másmás alakzatokban örökítették meg Csáky hamvias szépségű formagondolatait. Alkotásainak egy része konstruktívan szerkesztett, geometrikusán tagolt idomúaknák hatott, más művei pedig a kerek- ded és a hasábos mintázás közös érvényesülését mutatták. Műtermében felhalmozódott régebbi és újabb alkotásai friss utakon induló szobrászaténak kibontakozását, majd beérését jól engedték segíteni. Művei a tízes évek elején általa kimunkált kubizmuShoz, illetve ennek fegyelmezett, architek. tonikuS szelleméhez hűek maradtak, és nemes veretű szobrai összefoglaló teljességgel szintetizálták egykori kísérleteinek részeredményeit.

A mester közben visszaérkezett. S amint ez szokásos, a neki legkedvesebbet, az akkor készülő — s a későbbiek során befejezett — kilencalakos múzsiasorozatának első figuráit mutatta meg. E félméteres nagyságú kisplasztikák, előadásukban törvényszerűen kötött stílusúaknak mondhatók, és formálásukból az sugallt, mintha felnagyítva valamely építészeti keretbe szánta volna őket Csáky. Szóvá tette, hogy a Csók és a Szédület című kompozíciói szintén az utóbbi évek terméséből valók. Ezután nappákba gyűjtött rajzait tárta elém, melyek lenyűgöző vonalbiztonsággal készült stúdiumok voltak. Finom kontúrban futó tollvagy ceruzavázlatai a gótikusán nyújtott formájú, szimbolikus értelmezésű szobraihoz készültek. Grafikáit, mielőtt elrakta, felajánlotta, hogy ittjártam emlékéül válasszak belőlük.

A késő őszi szürkeségben a műterem eléggé elhagyatottnak látszott. Néhány kitört ablakán át a hideg, nyirkos levegő gáttalanul áramlott befelé. Ennek ellenére is melegség töltött el, amikor a falra tűzve egy megsárgult Petőfi-reprodukciót fedeztem fel. A költő régóta őrzött képe, Csáky szabadságvágyáról és magyarságáról szemérmes mélységgel vallott. Lehet, hogy méltatlanul elárvultnak találtam a környezetet, mégis meghatott tiszteletet váltott ki belőlem az a tudat, hogy több olyan európai és tengeren túli múzeumban levő műalkotás született itt, melyek Csáky József szob- rásZatának nemzetközi elismerést szereztek.

Dél már elmúlt, amikor a lakásba mentünk ebédelni. Vajban piruló karajt és apró kelbimbót tettünk a gázra. Míg ez elkészült, a franciák elmaradhatatlan pástétomát eszegettük és vörös bort ittunk rá. Csáky láthatóan jól érezte magát, a Tisza-parti, szegedi gyermekéveiből származó históriákat nagy kedvvel idézte vissza. Ebéd után mosogattunk Mint mindent, az idős ember ezt a műveletet is rendkívül gondosan végezte. Alaposan megfürdette, letisztította a tányérokat és a húsos edényt, majd e munka befejező részét, a törülgetést rám bízta. Visszagondolva erre az egyszerű, de annál bensőségesebb ebédre, legszebb emlékeim közé fog tartozni. Ügy láttam én Csákyt abban a kis konyhában, mirit a magára maradt, megvénült Rembrandtot egy régi filmen. Ö is tudatában volt, hogy élete, melyet végigküzdött, alkotásokkal és harcokkal teljes. De elérte azt, amivel kevesen dicsekedhetnek: neve a modern szobrászat úttörőinek sorába emelkedett. Ennek jelentőségére igazán csak akkor döbbentem rá, amikor műveit Archipenko, Zadkine, Iipschitz és más nagyságok remekeivel együtt, a Párizsi Modern Művészeti Múzeumban megcsodáltam.

lü