Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Losonci Miklós: Palaszürke égbolt (Lóránt Jánosról)
giáit, helytállást hordoznak méltóságteljes, súlyos figurái, akik küzdelmet hintenek felénk, s azt, amit Rilke költői mondata sürget: Változtasd meg élted! Képzsoltárok Lóránt János festményei! Az ünnép feszültsége, véglegessége szorong, villan alakjaiban, tájaiban, áhitat és liturgia. Nem egyszerű derű hatja át az „Űj lakás”-ba érkezőket sem, a mosoly csak a gyermekarcon suhan önfeledten, a férfi mozdulata erőfeszítésit mutat. Több- szólamúak, több ismeretlenre hangszereltek Lóránt János alkotásai, mindig hiteles és erkölcsi tartalmú műveinek nemcsak ábrázolt, hanem sokszorosan kivívott esztétikuma. Amint említettem: Lóránt János bősége a takarékosság. Még pontosabban: emberi, festői gazdagságának, eszmetárának, formakincsének lényege a beosztás. Tömérdek a gondolata, de távol áll tőle minden pazarlás, tékozlás, Állandó látomása az a palaszürke égbolt, mely teret, sorsot, érzelmeket jelöl, rögzít — humánus horizontot. Igaz, semmi sem sima, mert görcsös, csomós az élet; elhagyott bányákkal, partra vetett töredékekkel, pusztulást okozó háborús lövedékekkel, aszállyal, mátraalmási temetéssel telített, de Lóránt János művészete simítja, hitelesen rendezi az idő és a homo sapiens kráiteres gyűrődéseit. Meggyógyul a szakadék ölelő, simogató szürke és barna tónusaiban — melyek az ösz- szes színt tartalmazzák intenzitásukban —, hiszen a pásztort őrzi kutyája, a Körös holtága is termő felhőkkel zsúfolt, gyöppel frissül a töltés- oldal, és annyi rozzant hodály után tündökölni kezd a „Kora tavasz”, hétköznapok fáradtsága, keserve után az Ünnep. Ezt a metamorfózist érinti, összegezi Lóránt János művészete. Ezzel az elkötelezett, mindig közösségi érzelmektől átfűtött problémaérzékenységgel értelmezi optimális festőiséggd az alvó csavargót és a szivaty- tyútelepet, Madádhot és az üzemi portát, vincellért és présházat, termést, asztálylt, töltésoldalt, ipari tanulókat, a mélyen tiszta, egyszerű emberi dolgokat, a hétköznapok keddi, szerdai liturgiáját. Lenin-portréját 1977-lben adta közre, de már 1969- es vázlata olyan nyomvonalon haladt, amilyennek Gyurkó László ábrázolta századunk nagy forradalmár gondolkodóját emlékezetes könyvében. Elég számára egy árokpart, jól körülnéz a környéken, s kép lesz a megfigyelésből és meditációból. A „Traktoros” is barbár jel, helyettünk is reszket a dübörgő gépen, hogy Illyés szavaival szólva „életünk „költői szintjén” élhessünk a világban. Ez Lóránt János tépelődésének tárgya, melyet festészettel fejez ki, hogy húsból, kenyérből igen, de a szellemi kincsek életszínvonalából nem mindenki részesül egyforma mértékben, hiszen a munkától elcsigázott traktoros este legfeljebb sört kíván, nem Thomas Mannt. „Mátraalmási temetése” a ringó dombokkal azonban oly vigasztalást jelent, pontosabban olyan feloldást, mely Szőnyi „Zebe8 Olvadás (Szabó Sándor reprodukciói)
