Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Suha Andor: Kávéház a Halálraítéltekhez
Erdős Péter: Kérdő Szűcs Ernő teleire méltó, kiemelkedően szép, nemes példája. Fejér Csaba (Svába János 86 éves), Erdős Péter (Kérdő Szűcs Ernő), Koszta Rozália (Férfiportré) képein már maguk az öreg modellek olyan meghatóan szépek vagy karakterisztikusak, hogy az az érzésünk, csak jó képet lehet róluk festeni. Az öregség ábrázolása egyébként — számos változatban — a hatvani kiállítás visszatérő, tiszteletre méltó motívuma: Patay László: Babits Mihály anyja, Szalai Zoltán: Öregasszony, Hock Ferenc: Anyám arcképe, Csiszár Elek: Tabló, Rátonyi József: Tél, Pusztai Ágoston: Öreganyám. Portré anyámról címmel, az ezüstdiplomát nyert Dezső József a régi epitáfiumképek komolyságára emlékeztető, megdöbbentő arcképet festett. Fülöp Erzsébet: Mári emlékére c. képe és Csiszár Elek Tablója, valamint Szinte Gábor különös megvilágítású, háborúellenes képe a kiállítás bronzdiplomáját kapta. Galambos Tamás mesehangulatú, stilizált képe, a Júdás csókja, a tárlat egyik legegyénibb hangú, a szokványos kategóriáktól eltérő műve. Sarkadi Péter: Az én Lukács-képem c., nagyméretű kompozíciója, Valkó László fotökísérletekre emlékeztető arckép variációi, Váli Dezső Félbemaradt önarcképe, Varga László kihasogatott vászonra festett feje a táblakép műfajának végső határait keresve, ezen a tárlaton a legújabb törekvések képviselői. Poszthumusz mű is szerepel a kiállításon, Pap Gyula feltehetően utolsó pasztellképe, „L. és a kert” címmel. A művész, aki rendszeres résztvevője volt a korábbi hatvani tárlatoknak, a jelenlegi kiállítás rendezése idején, 84 éves korában hunyt el. A portróbiennálé évről-évre gazdagodó anyaga már eddig is szinte szétfeszítette a Hatvani Galéria falait. Hasonló kiállítás korszerű követelményeknek megfelelő bemutatása a jövőben csak a galéria bővítésével képzelhető el. A negyedik országos portrébiennálé sikerét, kedvező visszhangját mutatja, hogy a Hatvanban kiállított anyagot ez évben Hódmezővásárhely és Sárospatak városa is kiállítja. Mucsi András Kávéház a halálraítéltekhez Akkor mindenki boldog volt. László Karcsi bácsi kávéházat nyitott, valódi kávéházat, biliárdasztallal, három álló fogassal, újságokkal, kártyaasztalokkal és délutáni haboskávéval. Masánszky úr tönkrement, csődtömeg kombinátjából kilopott a végrehajtók elől néhány kedves, egyedi darabot, s azokat részletre odaadta László bácsinak. Hadd kezdjen valamivel az öreg. Nincs kár haszon nélkül. Masánszky úr tönkrement, így mosolygott a szerencse Lászlóékra. Károly bácsi valaha kereákedőseged volt, annak tanult, ott állt a pult mögött, világéletében. Nem volt az1 olyan csúnya élet. Megnősült, gyerekek jöttek, de azért éltek, öltözködtek. A gyerekek elvégezték a négy középiskolát, felnőttek, dolgoztak ők is. László bácsiék pedig megöregedtek. Hogy romlott az öregúr hallása, beszéljünk nyíltan, amikor teljesen süket lett Károly bácsi, nem tarthatták tovább a boltban. Barohet pongyolaanyagot kértek és ő pelenkát adott, ki látott még ilyet, a falusi vevők nem, az biztos. Egy fül elromlik, egy vendéglős tönkremegy és születik Gyöngyösön egy kicsi kávéház. A helyiség még nemrégen lisztráktár volt, amolyan kicsi, ügyes, száraz lisztraktár. Az isten is kávéháznak rendelte ezt valaha a mesteremberektől. A raktár ott volt, abban az udvarban, ahol Lászlóék laktak. Amikor elkészült, senki sem szólhatott egy szót sem, egész szépen rendbehozatták. A fal háromszor lefestve középzöldre, a padló fáradt olajjal itatva, mázolva. A bejáratnál vastag, kissé kopott, bordó plüssfüggöny védi a benn ülőket az 5
