Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Sugár András: Tigrishőség Pekingben
HAZA ÉS NAGYVILÁG Tigrishőség Pekingben Amit Európában latin szóval amiculának (kutya hőségnek) nevezünk, azt itt, Pekingben, tigrishőségnek hívják. Csak sokkal nehezebb kibírni. A párás, 39—40 fokos hőségben még lélegzetet venni is nehéz. De ha már augusztusban, nyaralni jöttem Kínáiba, egyik kedves, régi barátom meghívására — aki váratlanul hazánk pekingi nagykövetségére került — természetesen nem ülhetek otthon a légkondicionált szobában. Elfojthatatlan, makacs kíváncsisággal sétálok az olvadó pekingi aszfalton. A hatalmas Tienanmen- téren járok; a Mennyei Béke Kapuján ott díszük elárvultán Mao Ce-tung utolsó, még nyilvánosság előtt látható köztéri portréja, és dél felé nézve, ahol korábban elegánsan és stílusosan zárta le az óriási teret a kínai építészet egyik remeke, a Csianmen-kapu, most idétlen, európai stílusban épült nagy palota takarja el a Csianment: a Mao- mauzóleum kolosszusa. A Mauzóleum (elnézést az idétlen szóviccért) ezen a nyáron már zárva van; azt mondják, talán sohase fogják kinyitni... Előtte emelkedik immár 25 éve a 38 méter magas gránitolbeliszk: a népi hősök emlékműve, déli oldalán Csu En-laj kézírásával, szépen kalligra- fált szöveggel. Fiatal kínai lép hozzám: hajlandó vagyok-e angolul társalogni vele? Hát persze, barátom. örömében gyorsan elmondja, mi is történt itt az öbeliszk körül 1976 áprilisának első napjaiban, amikor a „négyek bandája” megkapta talán utolsó halálos csapását a kínai néptől. A „kulturális forradalom” tizedik évében, a vandalizmus, a terror és a barbárság rettenetes évei után, 1976 januárjában halt meg Csou En-laj miniszterelnök, aki mindvégig „hősiesen” tartotta a frontot, mentette, ami menthető, ellenállt Csiang Csing császárnői törekvéseinek}. Halála után egész Kína rettegésben élt: mi lesz, ha a már-már haldokló Mao után a „négyek”, a hs2tü-zsen-bang tagjai végképp átveszik a hatalmat, hiszen Csou távozásával talán az utolsó akadály is elhárult már őrült nagyzási hóbortjuk és uralkodó terveik elől. Csiang Csing asszony azt hitte, terveinek nem lehet többé akadálya. Fehér lovon vágtatott a mindenki elől elzárt parkban, drága pénzen Amerikából importált pornófilmeket nézegetett híveivel együtt, ellenségeit a „víziónak” nevezett, hatalmas termetű egészségügyi miniszterasszony, Liu Hszi- ang-ping „gondjaira” bízta, hogy a kórházbán rossz gyógyszerekkel segítse át őket a másvilágra. Őrültségében odáig ment, hogy újszerű női ruhát tervezett, és törvénnyel akarta elrendeltetni, hogy Kína minden asszonya ezt a ruhát hordja, mégpedig öt különböző színben, a különböző kategóriák számára: más színt hordjon a munkásnő, mint a parasztasszony, a magas rangú káder, mint a közepes, és ismét mást a katonanő... Tien- csiniben nagy szimpóziumon tette föl a „forradalmi” kérdést: „Miért ne tartson egy kínai nő férfiágyasokat1” Imelda Marcos asszonnyal, a Fülöp-szige- tek elnökének feleségével vidéken járva, az autóoszlop elgázolt egy gyereket. Imelda felsikoltott: álljunk meg, segítsünk rajta! Csiang Csing jéghideg arckifejezéssel továbbot parancsolt a sofőrnek ... És Kínában, ahol Ce-Hszi anyacsászárné óta mindenki egy asszony uralmától retteg, most ez a nő került a hatalom közvetlen közelébe. Április elején ünnepük a halottak napját, más néven A Fény Ünnepét (Csingming). Napokkal előbb készülődni kezdett az egyszerű pekingi nép Csou En-laj emlékének megünneplésére, mert ebben látta a „négyek” elleni tiltakozás legmegfelelőbb módját. Négy napon át hordták ide, az obe- liszkhez a koszorúkat, a „szeretett miniszterelnök’] aroképével, sok ezer verses és prózai felirattal, amelyek között ott volt a „nem kell nekünk császárné” gyakran ismétlődő jelszava is. Amikor a koszorúk elborították az öbeliszk lépcsőit, munkások állványzatot ácsoltak, és mindenfelé virított a virágerdő. A tömeges letartóztatások április 5-én kezdődtek, amikor a „négyek” észbekaptak. Hamarosan leváltották tisztségeiből Teng Hsziao-pinget, a „császárné” ismert ellenségét. És amikor július 28-án, majd augusztusiban hatalmas földrengés pusztította el Tangsan városát, a „négyek” részvétlenek maradtak. Csiang Csing elrendelte, hog> „a földrengés okozta károk leküzdése nem szakíthatja meg Teng Hsziao-ping bírálatának kampányát”. Jao Ven-jüan, a „négyek” toliforgatója versben ujjongott: „Az efféle nagy természeti kataklizmák új és csodás változások előhírnökei”. Erről beszélünk ,miközben áramlik a forgalom a Tienanmen téren. Rekkenő a hőség. Mao egyetlen köztéri portréját a tigrishőségben hullámzó levegő furcsa ritmusban mozgatni látszik. Mao Ce-tung 1976 őszén halt meg. Szenilis gyönge, második gyermekkorát élő „nagy kormá52
