Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Fülöp Lajos: Madáchné Fráter Erzsébet
Fráter Béla (az öccs) jelenlétében. Az egyezséget így szövegezték meg: „Alulírottak érett és hosz- szú megfontolás után, meggyőződvén, hogy a házas együttlét fenntarthatóságának okvetlen megkívánható kölcsönös bizalom, egyetértés és önmegtagadás megszűnt, minek eredményéül nemcsak saját magunk örökös boldogtalansága, de a felbomlott családi élet következtében gyermekeinkre nézve is sokoldalú kár következnék, egyetértő- leg elhatároztuk ezen továbbra is fenntarthatatlan állapotnak véget vetni, s elválásunk okainak gyöngédte'len s kellemetlen bővebb feszegetését mellőzve, melyeket pörösködés útján bíró előtt el nem hallgathatnánk, közmegegyezéssel egymástól örökre és végképp elválni... ”15 A feltételekben a férj kötelezte magát, hogy felesége megélhetésére évente nyolcszáz forintot fizet — két részletben. A gyermekek közül Aladár és Borbála édesapjánál, Jolán pedig édesanyjánál marad (ez utóbbi tízesztendős koráig). Az egyezség szövegéit — közjegyzői hitelesítés végett — Pestre továbbították. Közben Erzsi meggondolta magát, az irat után ment, hogy utólagos vétóját bejelentse, azonban már későn érkezett, i megállapodás érvényessé vált... Fráter Erzsébet ezután olyat tesz, amire korábban képtelen lett volna ... Anyósához, Majthényí Annához fordul, ■cönyörgő levelet ír, bocsánatát kéri. „Egyedül Anyai Lelke elejébe!” — kezdődnek b kusza sorok, négyoldalnyi terjedelemben, ékeié tek, központozás nélkül, egyetlen áradásban: ,Bocsánatot kérve vagyok bátor és Imre könnyei és lelki fájdalmától erőt nyerve ezen pár sorokat \nyai szíve elejébe bocsájtani, itt a pertz hol 'mrétől és kedves Gyermekeim tül elkelvalnom, íz igaz hogy sokrészt magam vagyok oka, mert lem keletet volna engedni némi fájdalmaktól maiamat anyira elragadni, de elhagyatva, és elle- lem anyian ármánkottak, és én bennem a datz 'rótt nyerve, eljött azon idő a sok félre értések itán, hogy Imre elküldött magától, ezt érezem, rogy meg érdemeltem tűle, de Istenemre mon- lom, soha szívem meg nem hűlt eránta forron ér- :enie, azt csak most érzem midőn itt a keserű el- álás pertzei... Még ez volt hátra Anyai szívem- íek, Emi kegyes Anyánál tanácsot kérni az igaz, íogy mán az utolsó pertzbe teszem, de meg lehet [yőződve, hogy lelkem mélyéből ered,... szóljon Imivel és mit határoz én meg nyugszom benne. .. 3ocsánato!t kér bánatos lelkem. Erzsi.”10 A levélre azonban soha nem kapott választ. így zután Jolánka lányával visszament apjához, Bi- larba. Madách Imre és Fráter Erzsébet útja ez- el végképp elvált. Az egyiké a halhatatlanságba, i másiké az őrületbe vezetett... Édesapja halá- a után Erzsi elhagyta Cséhteleket, Nagyváradra löltözött az Apolló u. 15. számú (ún. Foktövi) házba. Életmódja Váradon továbbra is költséges, az asszonytartást nem kapja pontosan, időben, egyébként sem tud bánni a pénzzel, egyre-másra zálogosítja el ékszereit, használati tárgyait, majd végső megoldásként ivásnak adja a fejét... Még értesül férje művének, „Az ember tragédiájáénak a megjelenéséről, országos sikeréről, és rokoni, baráti körben úgy nyilatkozik, hogy nála nélkül Emi nem írta volna meg a Tragédiát...17 1862 őszén még egyszer találkozik Imrével, aki — tíz óv leteltével — Jolánkáért utazott Váradra... És ezután már egyre rövidebbek a stációk: ismét Cséhtelek, vissza testvéréhez, de odahaza is csak bolyong, rémlátomásai vannak, mindenkiben ellenséget lát. Margittal szállásadója, Szakáll- né, akinek közben a gondjaira bízták, így panaszkodik levelében a legidősebb Madách gyereknek, Aladárnak: „Örjült, az uccán mezítláb jár-kéi és a réteken alszik!”.18 Madách — mint ismeretes — 1864. október 5-én halt meg. Ekkor Erzsi — egy tiszta pillanatában — még elhatározza, hogy Nógrádiba utazik, meglátogatja gyermekeit és volt férje sírját. Mikor azonban Sztregovára érkezett, zárva piaradt előtte a kastély kapuja. A matróna Majthényí Anna még mindig hajthatatlan ... Aztán már nem találja a helyét: vissza Cséhtelekre, Tótiba, Élesd- re> egy ideig Váradra, Margittára, majd ismét Váradra, ahol önálló lakása sincs... Végül egy távoli rokona — könyörületből — kórházba vitette. Ott tulajdonképpen mint epilepsziást és elmebeteget kezelték, s 1873. november 17-én — megváltásképpen — egy rendkívüli roham vetett véget életének. A várad-olaszi református egyházi hivatal halotti anyakönyvében, a 359. sorszámon a következő bejegyzés található: „A halott neve: Fráter Erzsébet, néhai Madách Imre birtokos és országos képviselő özvegye. Születési helye: Cisécse, Nóg- rád v. Lakása: állandó nem volt. Neme: nő. Kora: 45 év. A halál oka: Eskór. Eltemetve: V.olaszt sírkert. Nov. 19.”19 íme, ezzel ért véget „az asszony tragédiája...” az asszonyé, aki „Az ember tragédiája” írójának, Madách Imrének volt a hitvese, ,,Lidércké”-je, „ ... csodás kevercse rossz a nemesnek / ... méregből s mézből összeszűrve... ”,20 s akinek felmentését ima már éppen az „örök nő”, Éva szavaival adhatjuk meg: „Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, ie föld szülötte, En glóriával átallépem azt... ”21 Fiilöp Lajos
