Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Fülöp Lajos: Madáchné Fráter Erzsébet
rült. Fráter Pálék — nem sokkal később — az akkori hivatali székhelyre, Balassagyarmatra költöztek. Ez a tény meghatározó a fiatal leány életében. Fráter Erzsi ugyanis — a csecsei elzártság után — egyik napról a másikra a dzsentritársaság középpontjába csöppent. És a fiatalemberek érdek, lődése nem is annyira az alispán unokahúgának, mint inkább a temperamentumos, mindig beszédes és vidám leánynak szólt, aki sokban különbözött az itteni csendesebb, szolidabb, zárkózottabb leány- társaktól. Történt pedig, hogy az 1844-es farsangi megyebált február utolsó napjára tűzték ki. A helyi érdekelteken kívül messze falvakból érkezett a hálózó társaság Gyarmatra. A megyei örömünnepre a fiatal táblabíró, Madách Imre is készülődött, bár ékkor már gyakori mellfájásról panaszkodott, és némi iróniával „zörgő csontú kórvi'téz”-nek nevezte magát. — Táncolni pedig nem fogok! — jelentette ki barátainak. Azt azonban, hogy a rendezvényen részt vegyen, a hivatali illem kívánta meg. Madách — a feljegyzések szerint — oszlopnak támaszkodva szemlélte a vidám forgatagot, különösképpen egy csodálatos lényt, akinek a tánca valósággal megbabonázta. S miután annak tánc közben leoldódott, földre esett a karkötője, Madách emelte fel és nyújtotta ót neki. Azután már ment minden magától... A mulatós kedvű, bájos leányt felkérte a következő táncra; beszélgettek, ismerkedtek, s a beteges, pesszimizmusra hajló fiatalember szerelemre lobbant iránta. Madách 21, Fráter Erzsi 16 éves volt ekkor ... A fejleményeket pedig már ismerjük: a költő még ezen az éjszakán megírta levelét Szontágh Pálnak, csakhogy továbbra is foglalkozhasson táncosával. Meg aztán azért is, mert korábban megállapodtak, hogy ugyanazon lánynak nem fognak udvarolni. Nem így történt! És Szonitágh félreállt az útból. Bár — ismerve a. körülményeket — őszintén féltette barátját ettől a kapcsolattól... Hasonlóképpen vélekedett, sőt hevesen ellenezte a Házasságot az édesanya, özv. Madáchné Majthényi Anna is. Több okból. A Madáchok például buzgó katolikusok, a Fráter család pedig kálvinista a javából. Madáchék büszkék hatalmas vagyonukra, Fráterék ugyanakkor a lecsúszott dzsentrikhez tartoztak. De a Madách család tagjai műveltség dolgában is különböztek a Fráterektől; így a „nagyasszony” is leendő menyétől, és Imre s későbbi feleségétől. (Erzsinek — leveleinek ta- íúsága szerint — a helyesírása is csapnivaló volt, idegen nyelvet meg egyáltalán nem ismert.) A sztregovai Madách-kúria a középkori várkas- .élyokra emlékeztetett, magyar szó ritkán hangzott el a falai között, s Majthényi Anna vasaka- 'alttal kormányozta a birtokot és a háznépet... Tenriczy Ágoston (akinek édesapja Sztregován /olt lelkész, s gyakran időzött Madáchéknál) le- rja, hogy az úrnő egész élete csupa etikett... Bejelentés nélkül még az unokája sem léphetett oe hozzá. Témánkkal kapcsolatban pedig ezeket jegyzi meg Henriczy: „Ilyen környezetbe kerül i Bihar megyei dzsentrilány, érkeserűi Fráter Erzsébet ... dalos, rajongó, fellengző természet... könnyű, forró vérrel... a már gyermekkorától fogva beteges, szívbajos, neurasthéniás Madách Imre mellé. A dalos bihari Provánszból a Fjor- dok közé, a bihari köznemesi kúriák hangos derűje után egy strindbergi anyós közelébe. . !' A megismerkedés utáni esztendőben Madách csaknem mindennapos vendége az alispáni háznak. Számára felüdülést jelentett Erzsi közelsége. „Vadrózsák” címmel, négy versből álló füzért írt választottjához, melyek közül talán a legkifejezőbb a következő: „Látnom téged és szeretnem egy volt. Oh, leányka, honnan, honnan ez? Hisz különben ember e világon Üdvöt csak hosszú harccal szerez. Vajh mi az, mi úgy hozzád varázsol? Más tetszik, ha ez s az rajta szép, Rajtad arc, haj és szemek világa Nékem bájos, mert hogy a tiéd. Nem tudom, hogy barnák-e a fürtök, Kék-e a szem avagy éjsötét, Azt tudom csak, e kedves egészre Fényt az üdv legszebb sugara vét. Téged Isten e szívnek teremte, Es e szív azonnal megtalált, Amidőn nálad, mint régi, kedves Ismerősnél meglepetve állt... Mit csodáljam most már, hogyha régen, Még előbb, mintsem megláttalak, Édes arcú álomképeimben Tiszta lánggal rmár imádtalak?”r' 1845 tavaszán Madách — tiszttartója kíséretében — Bihar megyébe, Cséhtelekre utazott, és Fráter Józseftől megkérte leánya kezét. Az esküvőt 1845. július 20-án, Csécsén tartották meg. A valláskülönbségből adódó akadály azzal hárult el, hogy Fráter Erzsi reverzálist adott, azaz kötelezte magát, hogy születendő gyermekeiket a katolikus egyház előírásai szerint fogják nevelni. A fiatal házasok az esküvő után Cisesztvére költöztek. Csendes, falusi környezetbe, távol mind a Madách, mind a Fráter rokonságtól. Csak nagy néha látogattak el egyik-másik baráthoz, jó ismerőshöz — Sztregovára meg egyáltalán. Zavartalan boldogságban, szinte csak maguknak, szerelmüknek éltek. Ebben az időben alig-alig hallani Madáohról, a költőről. Mint írja: „Elhallgatott dalom, mit is ^Zengjen? Amit sejte, mindaz most valót ölt. Mit szó nem bíra, bírom kedvesemben, S keblére hajtva forró homlokom, Legédesebb regéit hallgatom...” Évek múltával egymás után jönnek a Madách gyermekek: 1848 januárjában Aladár, 1851-ben pedig Jolán. Borbála, vagy ahogy a szülők becézték, Arinkó, 1853-foan született. Ekkorra azonban már megváltoztak a korábbi, idillikus körülmények ... Hét esztendő telt el a házasságkötés óta békés, soha vissza nem térő nyugalomban. Ezeknek az éveknek a hangulatát Madáohnak „Az ott hon” című költeménye mutatja leghívebben: 49
