Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN - Farkas András: Visszajelzés Egernek és Hatvannak
Martin János, Gyapjas Tibor és Horváth József, nemkülönben a Debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar partnerére talált a csaknem „szűz talajnak” számító közönségnél. Az operettek közül elsősorban Ábrahám Pál Bál a Savoyban című revü- produkciója talált utat a nyitóesten a hallgatósághoz. Vajda Juli látványnak is kellemes jelenség volt, hangja pedig azt a valakit, vagy legalább is azt a típust valósította meg a színpadon, akit a zeneszerző ebben az erkölcsi szempontból is modern játékban elképzelt. Az Eisemann-operettet, a Bástyasétány 77-et erősen a látvány felé torzítva gyúrta át Mihályi Sándor rendező. Nem tisztelte azt a hangulatot, amit az eredeti szövegkönyv telepített az egykori színpadra, ahogyan azt Baráti Dezső megírta; kettétörte az egészet úgy, hogy a második részben egy viszonylagos ízléssel összeszerkesztett pantomimnek legyen tanúja a közönség. Azzal együttvéve is, hogy a homályban egymáson és egymással hancúrozó párok mégis csak elénekelték azt, amit zenében megfogalmazott a komponista. Eisemann másik művével, az En és a kisöcsém című kétrészes vígjátékkal már jobban jártunk. Bár itt is inkább az epizódisták bizonyultak minőségi hajtóerőnek. Ennek a hatvani zenés szabadtéri színpadnak a további tervekből kiindulva energikus fejlődést kell jósolnunk. Jövőre az Állami Operaház hozza a Zagyva-parti városba a Carment, fellép az Állami Népi Együttes, a Fővárosi Operettszínház is bemutatkozik a maga szakmailag feltétlenül élvonalbeli gárdájával. Várható még Szeged, Debrecen és Miskolc jelentkezése. Az eddigi tapasztalatok Hatvanban jók. Minden erő és tekintély, kezdve a városnál, az üzemeknél, a Lenin Tsz-nél, folytatva a megyénél, fel a minisztériumig, minden művelődéspolitikai faktor érzi és tudja, hogy ezt a fórumot — sok-sok adottsága miatt — jól kell használni és ki kell használni. Ha a Galéria eddigi kiteljesedése a minta, nem nehéz megjósolni, hogy a hatvani szabadtéri zenés színház hat majd a közönségre és visszahat majd azokra az együttesekre, színészekre, énekesekre is, akik ott fellépnek. És azokra is, amelyek és akik már nem kaphattak bérelt helyet egy-egy hatvani évadban. Mintha a Zagyva-partján kellemesebb gondok foglalkoztatnák a művelődéspolitikát, a mecénatúrát is, mint Egerben, ám valahol ez a két intézmény kölcsönhatásban áll egymással, vagy legalábbis így kellene lennie. Végül is mindenütt vannak közös irányítási tényezők, szellemi, etikai találkozási pontok. Farkas András 88
