Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - NAPJAINK - Mentusz Károly: Heves megye élelmiszer-gazdasága az 1970-es években

pekkel végezték. Ezt bizonyítják azok a beruházások és műszaki fejlesztések, amelyeket az üzemek 1971—75 között megvalósítottak három milliárd forint értékben. Ebből építésre 1 milliárd 270 milliót, gépesítésre 1 milliárd 125 milliót, egyéb beruházásokra pedig 698 millió forintot költötteík a megye állami gazdaságai és termelőszövetkezetei. 1971—75 között az országoshoz hasonlóan nálunk is a nagyüzemi termelés koncentrálódása volt a jellemző. Ez főleg a termelőszövetkezetek egyesülé­sében jutott kifejezésre, amelyek során a közös gazdaságok száma a korábbi 104-ről 54-re csökkent. Az átlagos üzemméret pedig a korábbi 2200 hektárról 4270-re növekedett. Ebben az időszakban egyesült a Recski ÁUami Gazdaság a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdasággal. Javult a vezetés színvonala. Az egyesüléseket követően szakmailag jobb felkészültségű emberek kerültek vezető beosztásba. Míg 1971-ben 217 volt a felsőfokú végzettségű szakemberek száma, addig 1975-ben már 538. Mind­ezek ellenére jelentős különbség alakult ki a termelőszövetkezetek között a hozamokban, valamint a pénzügyi eredményekben, s ezek főleg a gazdálkodás hiányosságaival és csupán részben a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal magyarázhatók. Élelmiszeriparunk gyorsan fejlődött. Az üzemek főleg a megye adottsá­gainak megfelelően termelt nyersanyagok, így a zöldségkonzerv, a bor, a cukor és a dohány, másrészt a fogyasztói igények alapján a tej, a kenyér, és a húsfeldolgozás nyomán jöttek létre. Szerepük növekedett az exportban is. 1980-ban a megye össztermelésének csaknem 45 százalékát a mezőgazdaság és az élelmiszeripar adta. A hatvani konzervek, az egri és mátraalji borok, a hevesi gabona és a liszt, valamint az édesipari termékek határainkon túl is ismertek lettek! A lakosság közvetlen ellátását szolgálta az új egri tejüzem felépítése, továbbá a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat egri és hatvani kenyér­gyárának átadása. Ezzel lehetővé vált, hogy 11 korábbi elavult, kisteljesít­ményű sütőüzemet megszüntessenek. Elkészült a Heves megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat ezer vagonos selypi tárolója, a Mátravidéki Cukorgyárak hatvani gyárában gépesítették a réparakodást és tárolást, a selypi gyárában pedig bővítették az erőművet. 1975—1980 között a növekvő fogyasztói igények elősegítették azokat a nagyarányú élelmiszeripari korszerűsítéseket, melyeket egymilliárd 205 millió forint értékben valósítottak meg. Így az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátnál elkészült a bikavért adó kékszőlő-feldolgozó, továbbá növeke­dett a tárolók és palackozók száma, illetve teljesítménye is. A Hatvani Kon­zervgyárban 260 millió forintos költséggel automatizált paradicsomfeldolgozót építették, amely tőkés exportra termel. A Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál átadták a gyöngyösi húszezer tonnás vasbeton tárolót. Az elhelyezési gondokon enyhített a sarudi, a verpeléti fémsilók belépése is, továbbá a kápolnai tízezer tonnás csarnoktároló üzembehelyezése. A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál óránként 15 szarvas- marhát feldolgozó vágóhidat vehettek birtokba. A Sütő- és Édesipari Vál­lalatnál a kenyér és pékáruk minőségének javítására teljes felújítást végez­tek az egri és a gyöngyösi kenyérgyárban. Befejeződött a bélapátfalvi me­dence jobb ellátását szolgáló sütőüzem renoválása is. Verpeléten tőkés ex­portra dolgozó édesipari üzemet nyitottak, az Egri Dohánygyárban pedig bővítették a raktárakat. Az évtized második felében az V. ötéves tervidőszakra vonatkozóan az 77

Next

/
Thumbnails
Contents