Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - NAPJAINK - Mentusz Károly: Heves megye élelmiszer-gazdasága az 1970-es években
kénti egy tonnát. A burgonyatermelésben a többi szántóföldi növénnyel ellentétben a termelékenység és a hatékonyság alig változott. A zöldségtermelésben a hetvenes évek elején csökkent a terület. Nagy munkaerőigénye, elmaradott gépesítése, illetve a műszaki fejlesztés magas költségei, a bizonytalan jövedelem, az üzem- és munkaszervezési gondok miatt több gazdaság abbahagyta a termelést. Emiatt országosan, így Heves megyében is ellátási gondok voltak, különösen a friss zöldségek piacán. A feszültségek feloldására a Minisztertanács 1972-ben határozatot hozott, melynek eredményeként a IV. ötéves tervidőszak második felében a területcsökkenés megszűnt, sőt a termésmennyiség jelentősen növekedett. Zöldségféléket 1975-ben már 9500 vagonnal termeltek szűkebb hazánk gazdaságai, s ez megegyezett az 1963-ban elért addigi legnagyobb mennyiséggel. Ebben jelentős részük volt a háztáji gazdaságoknak is. A szőlőtermelésben más volt a helyzet. A IV. ötéves tervidőszakban a terület csökkent. 1973 után az ösztönző minisztertanácsi határozat nyomán nálunk is újult erővel láttak hozzá a szőlők felújításához, de 1975 végére a tervezett 1700 helyett csak 958 hektár új ültetvényt telepítettek. A termelés biztonságát növelte, hogy az üzemek felismerték a repülőgépes növényvédelem fontosságát és országosan példát mutatva elterjesztették az egri és a mátraalji borvidéken. Ezenkívül hasznosították a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet egri állomása által nyújtott talajvizsgálatok és szaktanácsok eredményeit is. Ezek hatására a terméshozam már 1973-ban elérte az 1975-re tervezettet. így az állami gazdaságokban 7,6, a termelőszövetkezetekben pedig 6,3 tonna volt hektáranként. Az üzemi gyümölcstermelés mérete a II. és III. ötéves tervidőszakban ugrásszerűen növekedett Heves megyében. Különösen a téli alma termelés fejlődött gyorsan. A IV. ötéves tervben azokat a gyümölcsöket, amelyek nem voltak gazdaságosan művelhetők, kivágták az üzemek. Az állattenyésztés fejlődését a hetvenes évek első felében Heves megyében a korszerű tartási technológiával felszerelt telepek építése, a sertés- és szarvasmarha-tenyésztésben pedig a fajta-, illetve típusváltás jellemezte. A műszaki fejlesztés ellenére az állatállományban bekövetkezett változás az egyes állatfajokra nem volt egyértelműen kedvező. Az 1971—75 közötti öt esztendő alatt tíz szakosított tehenészeti telep épült. Ezek nyomán 4196 korszerű férőhely létesült, amely az összes nagyüzeminek 28 százaléka volt. Az egységnyi 3258 liter tejjel szemben a gazdaságok a szakosított telepeken is csak 2097 litert értek el. Csupán a Hevesi és a Füzesabonyi Állami Gazdaság 3473 literes hozama felelt meg a IV. ötéves tervi elképzeléseknek. A sertéstenyésztésben sokat fejlődtek a gazdaságok. 1971—75 között 11 szakosított sertéstelep kezdte meg működését 43 ezer korszerű férőhellyel. Az állomány a IV. ötéves terv végére 169 ezer 600 volt. A nem kellő tartás és takarmányozás, olykor a szakszerűtlen munka miatt a 11 telepen tervezett 37,2 milliós nyereség helyett 1975 végén csak tízmillió forintot értek el. A juhtenyésztésben a IV. ötéves terv alatt a termelés romlott. 1974—75-ben a Minisztertanács határozata nyomán már növekedett az állomány és elérte a 67 ezer 700-at. A baromfitartás egyenletesen fejlődött, ezt a kedvezőbb piaci feltételek is serkentették. A nagyüzemekben elért kimagasló termelési eredményeket csökkenő létszám mellett a termelékenység növelésével biztosították. Az egy dolgozóra jutó termelési érték például megduplázódott. A csökkenő kézi munkát gé76
