Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - NAPJAINK - Mentusz Károly: Heves megye élelmiszer-gazdasága az 1970-es években
Napjaink Heves megye élelmiszergazdasága az 1970-es években Négy esztendeje zárult századunk hetvenes évtizede, ez az eredményekben, de ellentmondásokban is gazdag tíz esztendő. Legújabbkori történelmünk értékes szakasza, amikor a gazdaság növekedése ebben a periódusban érte el a leggyorsabb és legkiegyensúlyozottabb ütemét. Méghozzá olyan körülmények között, amikor a növekedés úgyszólván kizárólagos forrása a termelékenység emelkedése volt. Ugyanez az évtized lett a színtere a hirtelen lelassulásnak, a gazdasági növekedési ütem megtörésének és tartós-jelentős lefékeződésének is. Ekkor nem csupán a jövedelmek emelkedésének lehettünk szemtanúi, de a magyar gazdaság egész történetében elért legmagasabb fogyasztási és életszínvonalnak és ezen keresztül a legjobb áruellátásnak is. Szűkebb hazánk élelmiszergazdasága is sikeres évtizedet tudhat maga mögött. A IV. ötéves tervidőszakban, 1971—75 között dinamikusan fejlődött. Ehhez ösztönző segítséget nyújtottak az MSZMP X. kongresszusának határozatai, valamint a IV. ötéves tervtörvény. Az időszak fő jellemzője volt, hogy megyeszerte elterjedtek az iparszerű termelési rendszerek, bővült a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban dolgozók szakmai képzettsége. A termelés fellendülését jelzi az, hogy 1971—75 között, évenként 13 százalékkal emelkedett, míg a III. ötéves tervben, 1966—1970-ig, esztendőnként csak hét százalékkal. A két fő ágazat közül a növénytermelés fejlődési üteme gyorsabb volt, évente csaknem 16 százalék, míg az állattenyésztésé nyolc. Ennek köszönhető, hogy az előbbi részaránya a megye mezőgazdaságában tovább növekedett. A hetvenes évek első felében a legnagyobb fejlődést a gabonatermelésben érték el a gazdaságok. A kalászosok egységnyi területre jutó hozamai a IV. ötéves tervidőszakban 35—60 százalékkal haladták meg a III. ötéves tervi átlagterméseket. A búza hektárankénti hozama például 1971—75 között átlagosan három tonna volt, míg 1966—1970 között 2,1. Noha Heves megye nem tartozik az ország úgynevezett kukoricatermelő zónájába, a szélsőséges időjárási viszonyok ellenére a gazdaságok mégis közelítettek a hazai átlaghoz. 1971—75 között például a hektárankénti hozam 3,4 tonna volt, míg 1966— 1970 között az üzemek átlagosan 2,4 tonna kukoricát termesztettek hektá- ranként. A különböző ipari növények termelési színvonala csak lassan fejlődött a IV. ötéves tervidőszakban. A cukorrépatermelésben 1972-ben a fel- vásárlási ár 29 százalékos emelése, 1973-ban az iparszerű termelés térhódítása, 1974-ben az ösztönzőbb átadási felár és a termelés gépeinek 70 százalékos állami támogatása élénkítette a vállalkozói kedvet. így a vetésterület 1975- ben háromezerre növekedett, amely fordulatot jelentett, hiszen egy év alatt hétszáz hektárral emelték a szintet az üzemek. A cukor világpiaci árának nagyarányú ugrása szükségessé is tette ezt. Növekedett a napraforgó hozama is, miután 1974—75-ben elérte a hektáran75
