Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Lőkös István: Gogol kelet-, közép-európai recepciójáról
legének körülhatárolását s ezáltal lehetőség nyílik annak megállapítására is, mennyiben lett esztétikai vagy eszmei értelemben értékteremtő folyamat egy műalkotás, avagy egy egész életmű befogadása egy másik alkotóművész munkáiban vagy éppen teljes oeuvre-jében. Hangsúlyoznánk: a recipiálást folyamatként kell felfogni, amelynek kezdő pontja az adott művel, vagy irodalmi jelenséggel való élményt jelentő találkozás, záró mozzanata pedig a befogadó által létrehozott mű struktúrájába történő szerves beépülés. Az előbbinek két alapformáját különböztetjük meg: az egyik a közvetlen élmény- szerzés, azaz egy mű (vagy életmű) eredeti nyelven, avagy fordításban történő olvasása, a másik a műfordítás. Ez utóbbinak — tapasztalatok szerint — különösen fontos szerep jut egy-egy írói életmű széles spektrumú, a befogadó nemzeti irodalom adott korszakát is döntően meghatározó recipiálásában. Azt mondhatnánk: az esetek nagy hányadában a műfordítások megjelenése, majd mennyiségi növekedése lesz a recepció folyamatának megindítója és ilyenformán determináns eleme. A recepció jelenségének ilyen felfogása-értelmezése és az összehasonlító irodalomtudomány gyakorlatában történő alkalmazása az irodalmak közötti kölcsönhatások tárgyilagos megítélését segítheti, amely meggyőződésünk szerint semmiképp sem csorbítja a befogadó irodalom jelentőségét, az egyes írói életművekben testet öltő esztétikai értékeket. Ügy véljük: a Gogol-életmű kelet-, közép-európai recepciójának e vázlatos összehasonlító vizsgálata meggyőző érveket sorakoztathat fel e recepciófelfogás mellett. öt kelet-, közép-európai irodalom, a szerb, a horvát, a szlovén, a szlovák és a magyar Gogol-recepcióját szemügyre véve szembetűnő a befogadásnak a műfordításokkal induló, majd egyes motívumok, ábrázolásmódok stb. adaptációjával, vagy éppen parafrázisszerű átvételével záruló folyamata. A szerb irodalomban már 1849—50-ben megjelentek az első Gogol-fordítások: 1849- ben látott napvilágot szerbül A szorocsinci vásár, 1850-ben pedig A szörnyű bosszú c. elbeszélés. A hatvanas évtizedben Dorde Popovic vállalja a Gogol- novelldsztika gazdagabb anyagának közreadását: a Danica hasábjain saját fordításában közli az orosz mester elbeszéléseit, majd 1864—-65-ben kötetbe gyűjtve teszi a szerb olvasók asztalára azokat. Munkájában nem társtalan, a Gogol-fordítók között ekkor már ott találjuk a jeles tudóst, Stojan Novako- vicot (hosszabb ideig Szerbia pétervári követe volt); az író és műfordító Mita Rakicot; mi több, a XIX. század szerb irodalmának két kiválóságát is Laza Lazarevic és Milovan Glisic személyében. A széles körű fordítói érdeklődés végeredménye: 1871-ig — a Róma c., befejezetlenül maradt írás kivételével — Gogol valamennyi novellája megjelent szerb nyelven. A szerb irodalomban a hetvenes évtized a realista tendenciák felerősödésének szakasza, ami a Gogol iránti érdeklődés bizonyos módosulását is megmagyarázza: az elbeszélések után most a nagy művek, elsősorban a Holt lelkek és a Revizor kerülnek a fordítói érdeklődés előterébe. Az utóbbi már 1870-ben színpadra került, 1872-ben pedig a XIX. századi szerb realista próza mesterének, Milovan Glisicnek átültetésében jelent meg a Holt lelkek. Ugyanez évben került színre a Háztűznéző c. darab, s a fordítói érdeklődés tartósságát bizonyítandó megemlíthetjük még A köpönyeg, a Tarasz Bulba, s a Revizor szerb nyelvű fordításait, valamennyi 1870 és 1880 között látott napvilágot. A szerbekével majdcsak egyidős a magyar Gogol-recepció kezdete is. Mint ismeretes, 1853-ban német közvetítéssel jelenik meg az első elbeszélés, a Régimódi földesurak, ezzel a korhangulatot jól kifejező s valószínűleg a for57
