Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - TUDOMÁNYOK TITKAI - Lőkös István: Gogol kelet-, közép-európai recepciójáról
dító Sükey Károly leleményének tekinthető címmel: Egy kép a régi jó időkből. Inspirativ szerepéről később szólunk, ám arra célszerű emlékeztetnünk, hogy Gyulai Pál feltehetően ennek hatására figyelt fel az orosz pályatárs munkásságára, s hozta magával 1855-ben a német földről azt a Lipcsében közreadott német nyelvű Gogol-kötetet (Russisches Leben und Dichten volt a címe), amelyből Arany János 1861-ben oly nagy kedvvel fordította magyarra a legjobb Gogol-elbeszélések egyikét A köpönyeg címmel. Miként a szerbeknél, nálunk is a hetvenes évtized lesz a Gogol-kultusz első nagy állomása; Komlós Aladár szavait idézzük: „Egy évben (1874) egyszerre három főműve lát napvilágot magyar fordításban: a Bulba Tárász az Athenaeum c. folyóiratban Csopey László átültetésében, a Holt lelkek Marx elfelejtett magyar barátja, György Aladár fordításában s a Revizor Szentkirályi Albertnek, a reformkor ismert politikusa (Sz. Móric) fiának, e nagy műveltségű orvosnak és függetlenségi képviselőnek tolmácsolásában, mi több, a Revizort a Nemzeti Színház is bemutatja ez év december 3-án.” Kelet-, Közép-Európa egyik árnyalatokban leggazdagabb, a nyugat-európai fejlődéssel rokon, ám így is számos kelet-, közép-európai sajátosságot hordozó irodalma, a horvát hasonlóan korán fogékonynak bizonyult — a fordítások síkján — a Gogol-művek recipiálására. 1855-J>en a Névén lapjain jelenik meg a Tarasz Bulba, 1856-ban pedig ugyanitt a Régimódi földesurak. E kezdemény folytatására a hatvanas években kerül sor: 1864-ben lefordítják, 1865-ben pedig könyvalakban is közreadják a Holt lelkeket, abban az esztendőben, amelyet a kiváló zágrábi russzista, Aleksandar Flaker a „protorealizmus és realizmus” kora kezdeténék nevez. Ebben az időszakban lát napvilágot horvát fordításban A köpönyeg, majd 1874-ben a Revizor, amely — úgy tűnik — leginkább meghódítja a horvát közönséget. A szlovén olvasó — az általunk ismert adatok szerint — később kapja kezébe az orosz szatíra és elbeszélés mesterének — műveit. Talán jellemzőnek tekinthető, hogy a népélet és a népköltészetben is feltalálható fantasztikumhoz általában vonzódó szlovéneknél a Vij lesz az első Gogol-szöveg, amely 1872-ben megjelenik. Az viszont már alighanem a FRAN LEVSTIK vezette, s programját a realizmus jegyében megfogalmazó írócsoport törekvéseinek függvénye, hogy nyomban a Vijt követően gyors egymásutánban olyan Gogol- művek jelennek meg szlovénül, mint A köpönyeg 1873-ban, a Tarasz Bulba 1872—73-ban, a Hogyan veszett össze Ivan Ivanovics Iván Nyikiforoviccsal 1875-ben, s a Holt lelkek 1887-ben. Igaz, a fordítások számának e megsoka- sodásához a fordító LAVOSLAV GORENEC-PODGORICAN aktivitása is hozzájárult, ám a hetvenes években fellendülő szlovén realista próza háttere és érdeklődése is kellett hozzá. A szlovák irodalom Gogol-recepciója a dualizmus kori írónemzedék működéséhez kötődik, amely — Sziklay László szavai szerint — már . .nem a cári udvar főhercegeiben és tábornokaiban, hanem az .. .orosz realistákban látja meg a nagy szláv rokonnemzetet, az ország kiemelkedő alakjait. Turge- nyev, Goncsarov, Gogol, sőt Gorkij is nagy hatással van erre a nemzedékre, s ezzel. .. nagy mértékben segíti főleg a széppróza fejlődését a szlovák irodalomban.” Jellemző, hogy Gogol fordítói épp azok lesznek, akiknek műveiben egyidejűleg már világosan kitapinthatok a recipiálás konkrét változatai. A recepció két elindítója, Jozef Skultéty, a Tarasz Bulba szlovák nyelvű tolmácsolásával, Martin Kukucin, a realista szlovák próza kiválósága, A köpönyeg átültetésével remekelt. Fordításaik természetesen megkésve jönnek az előző irodalmakból 58
