Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Hafnerné dr. Miskolczi Margit: Nevelési lehetőségek - kiaknázatlanul

szülői magatartást a gyermeki munkavégzéssel kapcsolatban. A pedagógusok felkészítésénél fel kell hívni a figyelmet a példamutatás fontosságára. A tanár legyen aktívabb résztvevője a munkának. A tanulók értékelését, minősítését folyamatosan végezze. A munkavégzést minden esetben kövesse — osztály- szinten is — mérlegelés, ahol sor kerülhet elismerésekre, a felvetődött vitás kérdések tisztázására, helyes értelmezésére. Alakítson ki a nevelő olyan belső motívumrendszert, amely biztosítja a munkához való kedvezőbb hozzáállást. A termelőszövetkezet dolgozóit jobban fel kell készíteni a gyerekek fogadására, a nevelési folyamatban való aktív közreműködésre, a példamutatásra.

Az anyagi ösztönzést az eddiginél jelentősebb tényezőként kell kezelni. Ehhez szükséges: — a szülők részéről elvárható „zsebpénztámogatás” pedagógiai céloknak való alárendelése; a teljesítmény szerinti bérezés további finomítása, a tanulók érdekeltségének fokozása. (A nem anyagi természetű ösztönzők jelentőségének hangsúlyozása mellett.)

A diákfoglalkoztatás ideje alatt a lehető legnagyobb mértékben meg kell közelíteni az optimális adottságok megteremtését. Ez vonatkozzon a pedagógiai feltételekre csakúgy, mint a munkahelyi feltételekre. Fontos feladatot tölt be a diákfoglalkoztatás. Ezt mindenki elismeri, de nincs nevelési terv erre vonatkozóan, hogyan történjen pedagógiai tervezése, nevelési folyamatba való beillesztéshez. Úgy gondoljuk, hogy ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a foglalkoztatás által nyújtott nevelési lehetőségek kihasználása nem teljes. Szükségesnek tartjuk tehát kidolgozni a munkára nevelés olyan koncepcióját és tervét, amelybe szervesen illeszkedik az őszi serénykedés és figyelembe veszi az ötnapos tanítási hét rendjét, a rövidebb időtartamú termelőmunkában való részvételt. Csak így, a nevelésbe való szerves beilleszkedés által látjuk biztosítottnak a foglalkoztatás által kínált nevelési alkalmak jobb kihasználását, a foglalkoztatás hasznosságának realizálását. A többi nevelési tényezőhöz illesztés garantálja a folyamatosságot, az egymásra épülést. A munkára nevelés ilyen koncepciójának kidolgozása jelenthetné a cselekvésre, a tevékenységre nevelés fokozatainak megjelölését, a pályaválasztás segítésében tágabb lehetőségek biztosítását, illetve a társadalom szempontjából is maximálisan kamatozó formák jobb kihasználását.

Haffnerné dr. Miskolczi Margit

53