Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Hafnerné dr. Miskolczi Margit: Nevelési lehetőségek - kiaknázatlanul
54 százalék). Feltehetően ez a munkára nevelés eredményességéből következik. A tényleges serénykedés közben gyűjtött tapasztalatok, élmények általában elősegítik a munkára nevelés eredményeinek továbbvitelét, rögzítését. A tanulók gondolkodásában — a nevelés hatására — olyan értékrendek alakultak ki leendő munkájuk végzésével kapcsolatosan, melyekben az alábbi két tényező játssza a legfontosabb szerepet: hasznára lesznek embertársaiknak; lehetővé teszi képességeik fejlesztését. A munkára nevelés és közösségi nevelés szoros összefüggésére következtethetünk a teljesítmény motivációjából is. A társak munkaintenzitása nem egyformán befolyásolta a közösség tagjait. Azok, akik az otthoni feladatokat „nem szívesen” teljesítik, tehát hiányzik a munkavégzéshez szükséges belső motiváció, nem igazodtak társaik intenzitásához olyan mértékben, mint a „szívesen” segítők. A nem szívesen segítők 10, a szívesen segítők 38 százaléka szabta tempóját a többiekhez. Mutatja ez a közösségi nevelés bizonyos hiányosságait, illetve azt, hogy a közös tevékenység gyakorlására kevés alkalom van, így nem alakulhatott ki rutin a közösség tagjainak egymásra gyakorolt hatásában, befolyásolásában. Az iskolában erre kevés lehetőség adódik, de a meglevőket sem használjuk ki kellőképpen. Vizsgálatunk eredményei által azt is igazolódni látjuk, hogy szükséges a tanulók termelési munkában való részvétele. Ennek előkészítésénél, bonyolításánál, pedagógiai körülményeinek megtervezésénél feltétlenül figyelembe kell venni a család munkára nevelésben betöltött szerepét, a tanulók korábbi élményeit (iskolai, munkahelyi, otthoni). Csak ezekkel szoros összefüggésben alakítható ki a foglalkoztatással kapcsolatos koncepció, a munkára nevelés pedagógiai menetrendje. Az ifjak döntő többsége szívesen vesz részt az őszi betakarítási munkákban. (Mindössze 3 fő nem ment készséggel.) Nem érezték azt megterhelőnek, fárasztónak (75 százalék). Néhány negyedik osztályos tanuló kivételével úgy nyilatkoztak, hogy nem volt kára a munkának, ők a tanulásból való kiesést fájlalták. A társadalom életében mutatkozó ellentmondások bizonyos mértékig befolyásolják a nevelőmunkát. Hatására erősödnek a negatív tendenciák, amelyek a kontrollvizsgálat alapján érzékelhetők (munkakedvcsökkenés, közömbösség, az iskolába járáshoz való kedvezőtlenebb viszonyulás). Ellensúlyozásuk akkor lehetséges, ha a pedagógusok a lényeges összefüggések láttatásával, elfogadtatásával mozgósítanak a feladatok maradéktalan elvégzésére, a nagyobb közösség érdekében végzett munka vállalására. A foglalkoztatás idején szerzett tapasztalatok jelentősen befolyásolják a diákok gondolkodását, munkához való viszonyulását, pályaorientációját. Ez arra is utal, hogy a diákfoglalkoztatás a nevelés kitüntetett része. A fenti következtetésekből az alábbi javaslatok fogalmazhatók meg: A nevelés folyamatában — ezen belül a munkára nevelésben — kapjon nagyobb lehetőséget a diákfoglalkoztatás. A tanulók irányában ez jelentse a végzett munka jelentőségének tudatosítását, a munkakedv fokozását, az anyagi ösztönzés hatékonyságának növelését, a korábbi munkavégzéssel kapcsolatos tanulói élmények értelmezését, hasznosítását, a szocialista értékrend kialakítását, a magas színvonalon végzett munka rangjának elismerését. A szülőkben tudatosítani kell az otthoni munkavégzés és diákfoglalkoztatás alatt tapasztalt morál szoros összefüggését, így a családi ház felelősségét. Ha szükséges, segítséget kell adni nekik a nevelési feladatok megláttatásához, felismertetéséhez, ezek gyakorlati megvalósításához. Ki kell alakítani a helyes 52
