Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 1. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: A Tisza Kiskörénél, Kisköre a Tiszánál

A kiskörei duzzasztómű (Fotó: Kőhidi Imre)

hittségre, érintetlenségre ez a jelző: vad? — mindenütt, ahol a természet tenyérnyi helyet hagyott: csónak, sátor, földből épült, ágakkal, bokrokkal borított enyhelyj. Vagy egy autó, amely most, csodák csodája, megszelídülten sem hangot, sem benzinbűzt nem mer okádni szerteszét.

A fiatal vízi mérnök — én nevezem így magamban a vizekhez értő vegyészt, látva csodálkozásomat, megnyugtat: ezek, mármint a horgászok, halászok, nem szennyezik a vizet. Sőt! Ök vigyáznak rá a legjobban. És most már érdemes is.

— Hazánk legtisztább folyója a Tisza. Lényegesen javult a víz minősége, felerősödött minden itteni szakaszán az öntisztuló képessége is ...

— A közepén, aki nem finnyás, akár nyugodtan ihatna is, olyan fertőzésmentes már — bizonygatja lelkesen Szász János és már folytatja is, szerintem még látni is véli, hogyan fog majd kinézni a Tisza, meg ez az egész vízrendszer röpke néhány év múlva. Mennyi ezren és tízezren keresik fel a partjait mind a két oldalon, hol lesznek az autóparkolók, hova terveznek szabad- strandot, hol lesz motel, étteremi. Hallgatom és közben egyre szomorúbb szemmel nézem a kipusz- títhatatlannak tűnő erdőket, az öreg és fiatal fákat, a vízből föl- és kiugró kis halakat, amelyeket csuka vagy süllő hajszol: mi lesz belőled, élő természet?

Kisköre üdülőkörzet lesz.

De hát Kisköre voltaképpen most is az. Motelek, szállodák, autóparkolók, céllövöldék, éttermek, italboltok nélkül is. Kisköre, vagy az, amit e gyűjtőnéven fog át tekintetünk egyetlen tájegységként — most az. Az igazán felüdülni, az igazán pihenni vágyók paradicsoma. A kishajó, nem ez, egy másik, egy luxusabb kivitelű, már feljár Szolnoktól a duzzasztóműig. Idegenforgalom. Az bérli, dobogtatja elegáns vonalú, jó vízfekvésű testét. Magyarok és jobbára külföldiek hajókáznak a szőke Tiszán föl- és lefelé. Uram ég, borzong belém a tudat, mi lesz itt, mi lesz ebből, ha a hajók majd följárnak Tiszafüredig, ha be- és kiépítik ezt az üdülőkörzetet, ha a csend, a víz, az erdő, a madarak, az őzek, szarvasok, a vidrák, a vadvirágok, a vadvizek országa a modern üdülés birodalma lesz?

Egy országot egy birodalomért?

De milyen országot egy milyen birodalomért?

Nemcsak költői, de naiv, majd hogy nem ostoba is a kérdés, tudom én jók Az üdülési kultúra, a civilizáció könyörtelenül és törvényszerűen betör e ma még alig érintett világba és megteszi mindazt, ami tőle telhető. És nagyon sok telhető!

—■ Ez a dzsungelnek beillő környezet voltaképpen azóta burjánzott így el, mióta az ember tóvá formálta át itt a Tiszát — fogalmaz olyan precízen Szász János, hogy pillanatok alatt visszazök23