Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - HAGYATÉK - Veres Péter: Naplórészletek (Kristó Nagy István)

Veres Péter: Naplórészletek (1953)

Mire e sorok az olvasó elé kerülnek, már nyilván a könyvesboltokban lesz Veres Péter Olvasónaplóinak első kötete (Szépirodalmi Könyvkiadó). Az alábbiakban az 1953 elejével kezdődő, második kötetből adunk — eddig meg nem jelent — szemelvényeket. (A naplók kéziratos eredetije az MTA kézirattárában található.)

Mi minden van együtt ezekben a nem csak olvasmányokkal foglalkozó, rap- szodikus följegyzésekben? Aforizmák és nagy történetfilozófiai s etikai elmefuttatások. Himnikus hangok és lapos közhelyek, moralizálás és naiv eszmél- kedések. Egy bölcs, idős parasztember sokszor félénk, másszor felületes, merev, értetlen, de mindig nagyon emberi s magyar töprengései, vélekedései, zsör- tölődései, morfondírozásai ,— olykor igazságtalan — kifakadásai, öreges fecsegés és bölcs irónia, derű és kétségbeesés, paraszti fájdalmak és időjárás okozta szenvedések. Veres Péter prófétai dühe általában rokonszenves, igencsak elgondolkodtató, néha szinte komikus. Korlátoltság és korlátozottság, vaslogika, s fantáziadús következetesség, végiggondolása mindannak, ami múlt s jelen, a világtörténelembe lépő elmaradottak, volt gyarmatiak, hajdani szolgák; a szocialista forradalom közvetlen reménysége és ugyanakkor hidegháború, dogmatizmus, személyi kultusz; vitathatatlan fejlődés és keserűen tapasztalt megrekedés, kegyetlenség és butaság, s nemcsak valódi és álforradalmárok tévedései és hibái, hanem visszataszító kispolgári, rég halottnak hitt nagyburzsoá és feudális, arisztokratikus, klerikális csökevények — mindez pedig végtelen bonyolultságban, amit valahogy rendezni kell, ha másképp nem: a végiggondolásból eredő egyszerűsítéssel, amely a gyűlölt múltbelivel és a forradalmi jövő reményével együtt még a dogmatizmus őszinte elfogadására is képessé és készségessé tesz: íme, ez a napló, Veres Péter gondolatvilága az ötvenes évek elején.

Ha a néppel nem ismertetik meg a kormányzat valóságos elveit, szisztémáit, akkor ezt csak a ravasz törtetők, karrieristák sejtik meg, és belőlük verbuválódik az apparátus. Ez bürokráciához vezet. Egyrészt, mert a karrierista mindig felfelé néz, és így mindig szívtelen, másrészt mert dolgozni nem szeret, és nem is ér rá törtetési gondjaitól, tehát a szolgalelkű gépemberek kezére kerülnek az akták, a bélyegzők és az aláíró pennák.

Dickensről jut eszembe, aki az egyik legnagyobb és leghatásosabb didaktikus író, hogy az írók, lám tanítanak, mindig tanítanak, történetekkel, példázatokkal, képekkel és hasonlatokkal is tanítanak, de ott a nagy kérdés, hogy amit az emberek közt mint ma is sok a rossz, gonosz és silány alak, így a képmutatás is növekedik. A régi vallásos képmutatás mellett megKristó Nagy István

30