Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - HAGYATÉK - Veres Péter: Naplórészletek (Kristó Nagy István)

született a kultúr-képmutatás, a lelki műveltség, a lelki nemesség látszatának a megszerzése és fenntartása.

Ez, persze, a jó erejét bizonyítja továbbra is, de mennyivel megnyugtatóbb volna az írónak, a nagy tanítónak, ha a jó uralmát is látná.

k

A stílushumornak az a tehertétele, hogy csak az élvezi, aki már valameny- nyire olvasott, avagy éppen literátus ember. Az egyszerű emberek, parasztok, munkások nem értik a tréfás mozzanatoknak és kifejezéseknek felét se. És ez baj, mert akkor csak a történet esetleges érdekessége és izgalmassága marad nekik. Abból pedig keveset gazdagszik és keveset művelődik az emberi lélek. így végül is az író célját téveszti, ha beleengedi magát a motorizált humorizálásba. A legmagasabb irodalom mégiscsak az élő beszéd egyszerűsége, célszerűsége és sokfélesége. Ügy kell beszélni, mint ahogy az emberek beszélnek. Ügy, de jobban, mert a kvintesszenciáját kell adni a sok szóval járó élőbeszédnek (avagy a fordító volna az oka?) és ez baj. Amellett meg fárasztó is, azért írom, hogy motorizált humor.

Kár, hogy ezt Dickens nem tudta. Vagy ha tudta, kár, hogy engedte magát belerögződtetni ebbe a műnyelven szóló irodalmi stílusba.

(Jaj, de rossz ez az előbbi mondat! De már hagyom.)

Hiába, no, neki is a Copperfield a legjobb műve, mert abban Dávid — mint mondják — ő maga, a többiek hát különböznek tőle.

★

A világon persze, nagyon sok rongy ember, nevetséges, aljas, gonosz alak van, de azért ez a Dickens túl sóikat hordott össze ebbe a Chuzzlewit könyvbe.

k

Ezek az angolok, ezek az angolok! Dickens a legmesélőbb író köztük, de még ő sem tud meglenni pamfletírás nélkül. Ebben a könyvben Amerikáról pamfletizál. Ez rendben van, csak az az érdekes, hogy Shaucertől kezdve, Bernard Shaw-ig, mind ezt csinálják. Persze, egymástól is tanulják és öröklik, hiszen a hatásuk a vérükbe mennek az ifjú és fogékony irodalmároknak, de az angol nép az angol közszellem is szüli ezt.

★

Sok temetési leírást olvastam már, de az, ahogyan Dickens eltemeti Anthony Chuzzlewit urat, a legjobbak közt is a legjobb. Persze, ez már nem is ironikus, hanem erősen szatirikus ábrázolás. De annak aztán valódi írói munka.

Persze, a temetés egyszerű leírása, gonosz rosszhiszeműség nélkül, azokat is ábrázolva, akit elvesztettek, sokkal igazabb, reálisabb, mint ez a ragyogó rosszhiszeműség.

Mindenesetre, a nagyváros pénzhajszoló, üzleties, rideg temetési szertartásait, s az ebből élő hiénákat nem ábrázolta jobban soha senki. De tudni kell azért, hogy a parasztok, általában az igazi emberi közösségek temetéseiben van költészet és van fenség is, az apró-cseprő képmutatások mellett.

31