Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - HAGYATÉK - Gárdonyi Géza: Petőfi büszkesége (Korompai János)
• Hagyaték Gárdonyi Géza: Petőfi büszkesége \ A „Petőfi büszkesége” című írásnak csak a grafitceruzával készült kézirata van meg. Más művekből gyakran rendelkezésünkre áll a tintával írott, a legépelt, sőt a nyomdából visszakapott kézirat is. Gárdonyi ugyanis megkövetelte, hogy munkáit adják vissza. Semmi sem mutat arra, hogy a közlésre most kiszemelt szöveg valahol már megjelent. Nem sorolhatjuk ismertebb cikkei közé. Jellege alapján azokhoz tartozhat, amelyeket Aprógyöngyök, Aranymorzsák, Tükörcserepek vagy más hasonló címek alatt gyűjtögetett. Lehetséges, hogy a „Ne közöljétek” feliratú csomagból vette el valaki és tette külön borítóba. A nyolcoldalnyi anyag nyolc egyforma, jó minőségű lap felhasználásával készült úgy, hogy az írás csak az egyik oldalra került. Gárdonyi az oldalaknak mindig csak a felét írta tele rövid sorokkal, hogy hely maradjon a javításoknak. (Az összesen 170 sornyi terjedelemben 50 törlés és 7 betoldás van.) Keletkezési időpontjára nincs adatunk. Nem a pálya korai szakaszának termése. Maga mondja benne, hogy „ . .. őszülő fejjel, mikor már tisztán látom az élet országútját... ”. Egy későbbi helyen pedig Petőfire vonatkozóan így nyilatkozik: „Negyvenéves ésszel már nem ragadta volna el a dicsőség paripája ...” Ezt utalásnak vehetjük arra is, hogy ő is negyven körül lehetett, amikor ez az írás megszületett. Ilyen meggondolás alapján, a szöveg keletkezését 1905 körűire tehetjük. Közlésünkkor megtartottuk Gárdonyi helyesírását. Számos kéziratán találtunk piros ceruzával írt üzenetet a „Szedő úr” címére, amelyben azt kéri, hogy tartsák meg az általa alkalmazott írásmódot; legyen „eső” helyett „esső”, írják nyugodtan „eggy” vagy „karácson”, „cse- resnye” stb. Ezeknél a példáknál szeli debb szabadság az „aztán”, az ingadozás a „labda” és „íapda” között, de megmutatkozik az idegen nevek sajátos írásmódja: „Sekszpír”. A mondat belsejében is alkalmaz felkiáltójeleket, ha valamit nagyon kiemel. A „c” helyett csak egyszer alkalmazta a régies „ez” formát. Ez a rövid szöveg sok részletet árul el Gárdonyi Gézáról. Bizonyíték stílusának egyszerűségére. Megmutatja, hogyan tartotta be a titkosírásos feljegyzéseiben nagyon sokszor ismételt alapelvet: „Mindent lehet röviden!”. Korompai János 27
