Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Moldvay Győző: Vihar készül

Ismét elfogta a belső remegés.

És fölvillant előtte, ahogy az idegen városban egy ismeretlen és mégis nagyon ismerős férfi halad valahová. És rádöbbent, hogy az a férfi senki más, csak ő maga, s a város, ahol született.

— Véletlen találkozás saját magammal egy idegen városban — mint egy hülye sci-fi novella címe — gondolta. És az ismeretlen nagyon is ismerős.

Leült a fűre, teljesen elfeledkezett a professzorról. Tenyerével végigsimított a nedves szálakon, érezte, hogy másodpercek alatt minden összekuszá- lódott benne, ami korábban rendezett volt.

Rájött, hogy innen soha, sehová nem fog már elmenni. Megérkezett.

Moldvay Győző:

Vihar készül

Imént, mint névnapi boroskupa, csengett a part oly vígan, tüzesen, a nyár, e szőke szűz, ringatta csípejét menyasszonytáncban, s most nézd, bozontos mellű Gulliver hajol a földre, rettentő lába Tihanynál vízbe lóg, s amint jő, tüdeje lángot fű, villamost, kénkövest, s balog körömmel hasogatja a tónak tükörét.

Így jegyzé sima homlokunkat is, szívem, a múlékony idő; viharzó hirtelen, ma még pillangót kergetünk, szagos virág gyűl karjainkba, s szerelmed vigyáz őzikeszemmel zöld pagonyból, de jaj, amott már élezik golyóbisuk a viharágyú kormos tüzérei, fülembe zúg borízű kurjantásuk...!

26