Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pataky Dezső: Pásztorutakon portyázva
Mintha lébunkóztak volna, úgy érzem magam. S erről mindjárt azok a bunkósbotok jutnak eszembe, amelyről vendégeinek Berze bacsu oly nagy szeretettel beszélt. De palóc szólás szerint ő bunkó helyett binkót mondott. „ ... Szerinte a binkó fegyver, mely arra való kézben a biztonság érzetét növeli. De tisztesség is, mely birtokosa tekintélyét emeli. A binkó ezen okból nem készülhet akármilyen fadarabból, amelyet úton, útfélen fölszednek. Csak az a binkó igazán binkó, amelyik barkócafából készül. (A ,.barkóca” a berkenyének népies neve!) Szívós, rugalmas, nehéz fa. Különös tulajdonsága, hogy ha tavasszal, a nedvkeringés megindulása idején megszurkálják vagy bevagdalják, a szurkálások, vagdalások helyét őszre görcsösen kiforrja. Ezt a műveletet kigörcsölésnek nevezik és úgy végzik, hogy a kiválasztott barkócaágra köröskörül sűrű, szabályos sorokban elhelyezett, apró bevágásokat tesznek. Az ilyen módon vagdalt barkócaág szeléden hullámosra forrja ki magát, ami a binkó értékét, legalábbis ránézés szempontjából, előnyösen növeli. A tökéletesen megvagdalt és hibátlanul kiforrott barkócaág kereslet tárgya és viszonylag elég magas áron cserél gazdát...” Nincsenek, nem élnek már erre faragó pásztorok. Naiv, barbár szépségek jegyében fogant remekléseik múzeumi tárgyak lettek. A mikófalvi falumúzeumban látható a pásztorművészet néhány szép alkotása — csanak, fa és szaru sótartó, fakanalak. S itt vannak Kovács kulla Sándor faragószerszámai. Az ősfoglalkozás, a pásztorkodás is átalakult, gyökeresen. Tovább él még, de gyökeresen megváltozottan, nagyüzemi keretek közé fogottan. Ha az ember széttekint a Bükk oldalából kibuggyanó dombok során, láthat ma is juhnyájat, amint domboldalakon ék alakban haladva, tépik a gyapjas jószágok a kisült füvet. Még három éve is, a tíz községet tömörítő, bélapátfalvi központú Bükkalja Termelőszövetkezet négyezer anyajuhot tartott ... .... És közel immár a puha ágy. Híves szobában nyugszom el, pehely derékaljak között. Hallom még, valahol birka béget. Azután, mint valami szürke folyam, gyapjas hullámok emelnek a hátukra, és egész éjszaka — a világbékéről álmodom. Pataky Dezső 21
