Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: A Tisza Kiskörénél, Kisköre a Tiszánál
nak pl. olyan tényezők, mint a munkaerő különböző mobilitása az egyes csoportokban, vagy a képzettség és a munkakör különböző arányú eltérései. Az adatok azt mutatják — bármilyen tényezők is okozói —, a felsőfokú végzettségűek ítélete alapján a döntések kevésbé jelentik az ő érdekeik érvényesítését. Ez a megítélés viszont — véleményem szerint — alapvetően éppen azon a különbségen nyugszik, ami a vállalatvezetési-gazdálkodói döntésekben látható (nem egészen kétszeres részvételi arányt mutat a legalacsonyabb végzettségűek döntésbeni részvételét kifejező arányihoz képest), s amit ők „kevésnek” tartanak, hiszen a felsőfokú végzettséggel rendelkezők többsége vezető beosztású is. Ezt nem a beosztottakkal „szemben’ tartják kevésnek, hanem a vállalatvezetési-gazdálkodói döntéseket tartják „túlcentralizáltnak”. Ha arra a kérdésre akarunk tehát választ adni, hogy a vállalat gazdálkodói döntései együtt járnak-e érdekegyeztetéssel, harmonizálással, akkor felelhetünk helyesen, ha tudjuk, hogy a döntések különböző csoportjai milyen érdekeket érintenek leginkább. Ha a gazdálkodói döntéseket „egyformának” tekintjük, s nem különböztetjük meg annak a szervezet tedhnikai és társadalmi „oldalaihoz” kapcsolódó döntéseit, akkor a döntésbeni részvétel nem biztos, hogy érdekegyeztetést is magában hordoz. Az érdekegyeztetés e néhány kiragadott területét nem azért vizsgáltam, hogy választ adjak arra, milyen szintű az érdekérvényesítés, s mennyire jelenti az érdekek harmonizálását, magasabb szinten való szintetizálódását a vállalati döntések sororzata. Csupán arra kívántam rávilágítani, hogy nem jelenti az érdekek magasabb szintű egyeztetését az a vállalati gyakorlat, mely nem a gazdálkodói döntések tartalmi különbségei alapján várja a dolgozók minden rétegének mind nagyobb részvételét a döntésekben. Tehát az érdekegyeztetés „oldaláról” is azt kívántam bizonyítani, hogy a társadalmi gyakorlat helyes befolyásolása megköveteli termelési viszonyaink tedhnikai és társadalmi-gazdasági vonatkozásainak megkülönböztetését a vállalat szintjén is. Enélkül ugyanis összekeverednek szemléletünkben a termelőerők jelenlegi fejlettségi fokán szükségszerű technikai (szervezeti) alá- és fölrendeltségi viszonyok azokkal, amelyek társadalmi helyzetkülönbségeknek is hordozói. A technikai-gazdasági különbségek minden olyan csökkentése pedig, amely nem az objektív viszonyainkból fakad, nem szüntetheti meg e különbségeket, csupán más területre „vezérelheti” azokat. Vagyis „kiiktatjuk” a hatékonyabb gazdálkodás lényeges ösztönzőit és társadalmi-gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén nem szükségszerű társadalmi helyzetkülönbségeket hozunk létre vagy tápláljuk fennmaradásukat. Palcsó Pálné A Tisza Kiskörénél, Kisköre a Tiszánál A Tisza a legmagyarabb (?) folyó. A Tisza, amely szőke. A Tisza, amely egyenlő a romantikával, ha nem önmaga az .Ám a Tisza, ahol „megállék” Petőfi, hogy lelke gyűljék a folyó kanyargásain, megzaboláztatott fenn északon, a dereka felett, Kiskörénél és a tervek szerint ott alább is, ahol a Tisza már a Marossal együtt sietne a Dunába. A Tisza, amely egyébként három országot köt össze — Szovjetunió, Magyarország, Jugoszlávia — majd ezerkilométeres — világléptékben szerény lefutású, ezer kilméterből mintegy 600 kilométeren hordja, sodorja, áradja, néha átgázolhatóra apasztja vizét a hazai tájakon|. Megyéket köt ösz- sze, országrészeket fűz egymáshoz, egyetlen mozdulattal vagyunk képesek rárajzolni futását bármilyen tiszta lapra, térkép gyanánt. Idézet az Űj Magyar Lexikon 1962-es kiadásából: „...Kiskörénél és Szegedtől északra újabb vízlépcsők és erőművek építését tervezik...” * VÍZÁLLÁSJELENTÉS: a Duna Passaunál, a Tisza Vásárosnaménynél, a Sebes-Körös Csúcsánál, a Maros Soborsinnál, a Velencei-tó Agárdnál. És immár: a Tisza Kiskörénél. Mert Kisköre, ez a néhány ezernél is kisebb lélekszámú község diadalmasan bevonult a tköztudatba. Neve lett a térképészetben, vonzereje a turizmusban, rangja és talán még tekintélye is származott a voltaképpen még nem is hozzá tartozó „kiskörei üdülőkörzet” jóvoltából. A felduzzasztott Tisza jóvoltából. Annak a tónak köszönhetően, amely kiterjedésére való tekintettel már a nagyöbb léptékű térképeken is elfoglalta vagy elfoglalja majd a méltó helyét. A Tisza itt, Kiskörénél, Tisza is, meg nem is, folyó is, meg nem is. Egyszerre mind a kettő. A sodrásban lomhán hullámzik lefelé a zöldessárga, üvegszín hátú folyó, míg a régi medret hagyván elterülve az új gátak között, inkább a parti művek szorgos csapkodásával, mintsem folyása serénysé- góvel jeleskedik már a víz. Amelyet Tiszának hívnak és kiskörei tározónak, a legmagyarabb folyó- nak és a legújabb tónak is, a legtisztább természetes víznek és egy új ökológia honának tartanak. Ennyi minden és még mi minden más a Tisza Kiskörénél. * A kis hajó, amelyen a folyóról, a tározó történetéről, a közelebbi és távolabbi elképzelésekről, 21
