Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - JELENÜNK - Palcsó Pálné: Vállalati döntések és érdekegyeztetés
vizsgált vállalatokban), de úgy véli, más vállalatoknál még jobban tudná érdekeit érvényesíteni. Tehát bizonyos mértékig utal arra, hogy a dolgozó a vállalatban mennyire tekinti a gazdálkodás döntéseit gazdasági érdekei érvényesülésének. 4. táblázat A dolgozók megoszlása aszerint, hogy milyen gyakran gondolnak a vállalat elhagyására és a munkájukkal való elégedettségük szintje szerint (%) A munkával való elégedettség A vállalat elha gyására gondol telesen elégedett közepesen elégedett egyáltalán nem elégedett összesen G yakran 5,6 84,0 10.4 100,0 Ritkán 20,2 77,4 2,4 100,0 Soha 40,1 58,8 1,1 100,0 Együtt: 27,7 63,4 2,8 100,0 A 4. táblázatból látható, hogy akik soha nem gondolták az elmúlt évben a vállalat elhagyására, azok közül a legnagyobb a teljesen elégedettek (40,1%) és legkisebb a munkájukkal egyáltalán nem elégedettek aránya (1.1%). Akik viszont gyakran gondoltak a vállalat elhagyására, azok 10,4%-a egyáltalán nincs megelégedve a munkájával és csupán 5,6%-uk teljesen elégedett. A dolgozóknak erőteljes igényük van tehát az érdekeik érvényesítésére, s ha ezt nem tudják elérni az egyik vállalatnál, úgy felmerül bennük a munkahely-változtatás igénye. Ez azonban ritkán válik valósággá, hiszen megvalósításának jelenleg is komoly korlátái vannak. A dolgozók érdekei azonban sokfélék. A vállalati gazdálkodói döntések csoportosításának megfelelően, mindenekelőtt a következő érdekcsoportok különböztethetők meg: — a dolgozóknak, mint munkavállalóknak az érdekei; — a dolgozóknak, mint kollektív tulajdonosoknak az érdekei. Vagyis: az érdekérvényesítés a vállalatvezetésigazdálkodói döntések révén és a tulajdonosi-gazdálkodói döntések révén törtérfhet. A gazdasági szervezetek (vállalatok) ezért nem tűzhetik csupán azt célul, hogy a vállalatvezetési-gazdálkodói döntésekbe „bevonják” a dolgozókat, hogy e kérdésekben előmozdítsák az érdekegyeztetést. Hétfhy Lajos írja: „ ... a munkások kevés lehetőséget látnák a döntésekbe való beleszólásra azokban a kérdésekben, amelyek munkájukat, érdekeiket csak közvetve érintik: vállalati szinten születnek s vállalati horderejűek i... Ezek ... azok az ügyek, amelyekbe a munkások nagyobb része nem is tartotta szükségesnek a beleszólást, és nem is igen mutatkozott hajlandónak rá.” Valóban kevés lehetőséget látnak a munkások a vállalati horderejű döntésekben való részvételre. Ezt igazolták vizsgálataim is. Egy „állapot” megismerése viszont — úgy vélem — azért szükséges, hogy reális célokat tűzhessünk ki annak változtatására (fejlesztésére), nem pedig azért, hogy céljainkat ennek rendeljük alá. Vállalataink technikai és társadalmi-gazdasági értelemiben különböznek egymástól, a dolgozók objektív helyzetéből adódóan tehát nem csupán a vállalatvezetési-gazdálkodói kérdésekben kell, hogy érdekérvényesítésre törekedjenek, hanem tulajdonosi-gazdálkodói kérdésekben is. Lehetséges, hogy ma erre többségükben nem törekednek. De hát az érdek tartalma objektív, felszínre kerülése nem független a szubjektumtól. S ha a dolgozók véleménye ma ez, ebben szerepet játszik az a gazdasági irányítás és szabályozás, mely a gazdasági érdekeltséget vagy a kollektív tulajdonosi funkciók megosztását az állam és a vállalatok között nem az objektív viszonyoknak megfelelően alakította. A vizsgálat adatai azt mutatták, hogy az iskolai végzettség milyen szoros kapcsolatban van a gazdálkodói döntésekben való részvétellel. A vállalatvezetési-gazdálkodói döntésekben közel kétszeres a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 8. általános vagy kevesebb iskolai végzettséggel rendelkezők arányához képesti. A tuljadonosi-gazdálkodói döntésekben való részvételben több mint háromszoros különbség található a felsőfokú végzettségűek javára. A munkával való elégedettséget és a vállalat elhagyásának igényét vizsgálva, a következőket tapasztalhatjuk: , 5. táblázat A dolgozók megoszlása az iskolai végzettség, a munkával való megelégedettség és a vállalat elhagyásának megítélése szerint (%) Munkával való A vállalat megelégedettség elhagyására gondol Iskolai végzettség \ nagyon elégedett közepesen elégedett egyáltalán nem elégedett gyakran ritkán soha 8 . általános és kevesebb isk. végz. Szakmunkás29.9 68,5 1,6 8,5 33,6 57,9 bizonyítv. rendelkezik Érettségi 22,7 65,4 1,9 16.6 38,9 44,5 bizonyítv. rendelkezik Felsőfokú 26,0 68,3 5,7 116,6 42,6 40,8 végzettséggel rendelkezik 13.9 84,2 2,0 13,8 54,5 31,7 Az adatok azt mutatják, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (akiknek 76,2%-a valamilyen szinten vezető munkakört lát el, vállalatigazgatók, tsz-elnökök viszont nem szerelpelnek a felmérésben) csoportjában legalacsonyabb a munkájukkal nagyon elégedettek aránya (13,9%). Ez az egyéb iskolai végzettséggel rendelkezőknél lényegesen nagyobb arányt képvisel (26,0—'32,7%). A felsőfokú végzettségűéknél legkisebb azok aránya is, akik soha nem gondoltak az elmúlt évben a vállalat elhagyására (31,7%). Valószínű, hogy a különböző iskolai végzettségű csoportok ezen különbségeiben szerepet játsza20
