Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 4. szám - KÖZÉLETÜNK KÉRDÉSEI - Kiss Sándor: Milyen lesz a megújult Gárdonyi Géza Színház?
a kortárs drámairodalom értékeit is. Megkülönböztetett figyelemmel fordultak az ifjúság felé, tekintettel arra, hogy Eger iskolaváros, folyamatosan népszerűsítették a drámatörténet csomópontjainak értékeit, jeles, kiemelkedő műveit. 1961. és 1964. között átmeneti helyen a jelenlegi Bródy mozi épületében tartották előadásaikat, mert a közel hat évtizedes színházi épület rekonstrukcióra szorult. A felújítás, a külső megjelenési formát is megváltoztató átépítés, bővítés jelentős anyagi ráfordítással oldódott meg három évad alatt, Márosi László tervei alapján. A megfiatalodott hajlékban már egy — szándékaiban kétségbe nem vonható — döntés alapján megkezdődött egy „Észak-Magyar- ország körzeti színháza” kialakítása, a Miskolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza színház összevonása. Ennek célja sokoldalúbb társulat kialakítása, a művészeti munka színvonalának emelése volt. 1964/65-ös évadban már közös direktor, főrendező, gazdasági igazgató állott a társulatok élén, a teljes összevonás 1966-ban székhelyileg — Miskolc — is megtörtént. Az egyesülés alkalmával működési elveket fogalmaztak meg, amelyekben rögzítették — változatlanul hagyva — a bemutatók és az előadások számát; a tájkötelezettségek a két megyében — csökkentett számban és meghatározott településeken —; s fokozatosabb jelenlétet kértek a Déryné Színház társulatától. Megjelölték, hogy Borsodban 140, Hevesben pedig 180 előadást kell tartani. ★ A tapasztalatok — kezdetben kevésbé, az évek teltével egyre inkább — arra engedtek következtetni, hogy a kísérlet nem hozza a várt eredményt. Az ellentmondások már a kezdeti időszakban is jelentkeztek, a kialakult feszültségek 1970 óta kaptak hangot erőteljesebben, a sajtóban és a színházi szakmai körökben egyaránt. Milyen gondok jelentkeztek? A közös — Miskolc székhelyű — társulat legjobb szándéka, akarata ellenére, sem volt képes megvalósítani a korábban elfogadott alapelvekben megfogalmazott feladatokat. A miskolci színház tájhelyévé vált Eger, s ez nagy tehertételt jelentett színésznek, színházi vezetőnek egyaránt, ennek hátrányát érezte a közönség is. Az előadások és a bemutatók száma eltért a megállapodásban rögzítettektől. 1965. évi 217-el szemben 1972-ben például 168-at tartott az egyesített színház Egerben. Problémák mutatkoztak a műsorpolitikában is, az egyhónapos időterminusra jutó választék Egerben rosszabb volt, mint Miskolcon, s kamaradarabok kaptak nagyszínházi lehetőséget. Abbamaradt a stúdiószínházi próbálkozás vaiam'nt a mesedarabok bemutatása és előadása, amelyet a színház megkezdett, de nem folytatott. A műsortervek nem vették figyelembe a 10—18 éves korosztályt, hiányoztak az ifjúsági produkciók, nem tükröződött a színház törekvéseiben, hogy Eger iskolaváros is. A helyzet megítéléséhez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy a működtetési mechanizmussal összefüggő feszültségek a műsorpolitika ellentmondásai ellenére, a bemutatott darabok színvonalasak voltak és igényes munkáról tanúskodtak, azaz az összevonás színvonalemelkedést hozott. Kedvezőtlenül alakult viszont a vidék színházi ellátása. Az egyesített gárda a Miskolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház közös társulata — nem tudta vállalni a számára meghatározott tájelőadásokat, 1974 óta e kötelezettsége alól minisztériumi felmentést is kapott, így Eger városán a
