Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Egy valóságfeltáró újságírói műfaj: a riport

értelmű fogalmazás, ezért a riport nehezen „tűri” a kitérőket, a nohákkal, jóllehetekkel, ámbátorok- kal, és mindazonáltalokkal terhelt mondatsémákat, s a széles medrű meditálásokat közvetítő öles mondatszerkezeteket. Gyakran jellemzője egy-egy sajtóbeli riportnak a köntörfalazás, az elkendőzés szándékáról is árulkodó egyrészt-másrészt kötőszókkal élés. A megengedő, a körülményeskedő kötőszók és a kötőszószerűen használt határozószók, az ámbár, az ámbátor, s a visszavonó ám, illetőleg az eltérítő szándék árnyalatainak érzékeltetésére használt ámde, ámha. A kibúvókat kereső, a kertelő riportalanyok mondataiban gyakran jut szerephez az ím és az ám. Erre utal a költő is ebben a versrészletben: „Perelj, Uram, perlőimmel, / s mind a hazug-cifra ímmel, / minden visszavonó ámmal” (Papp Lajos: Esti zsoltár). Az igen, de. .. sémára alapozott közlések is elbizonytalanítják a mondanivalót. Ezért nem örülünk annak, hogy sok riport nyelvi szövetében az igen mellett ott a de!

9. A felesleges körülményeskedés, fontoskodás előidézője, illetőleg kísérője a riportok szókészletének, frazeológiájának sok nem kívánatos hibája, jellegzetessége. A sablonos szókészleti elemek felesleges gyakorisága, főleg a riportalanyok szó- használatában, a közlés hatásfokát is gyengíti. Üjabban sok divatszó is irritálja a riportokat olvasó közönséget. Csak néhány típuspéldát bizonyításul: köztudott, a gondok valósak, árfekvés, a problémák behatároltak, a visszafogott kereslet, a beszabályozott nagyságrend, a lerövidített termékpályák, sínre kerüljön a tevékenység, a visszatérő társadalmi elvárások, az orientált manipulálás, a nyereség felfuttatása stb. Éppen napjainkban talán a leggyakrabban olvasható a sajtóban megjelent riportokban a kiváltás divatszó, ilyen szöveg- összefüggésekben: „Az import alkatrészek helyettesítését szolgáló kutatásokat, úgynevezett alkatrész kiváltásokat premizálják” (Népújság, 1984. febr. 7.). A pótlás, a helyettesítés szavak is megfelelők lettek volna a mondanivaló egyértelmű közlésére. De az import, a premizált idegen szavak sem feltétlenül szükségesek a mondatban. A riportok nyelvének szétrétegződését is elősegítő idegen szavak, szakterminológiák mintha újabban el-elmaradoznának. De azért még ma is gyakran olvashatók olyan szövegrészietek egy-egy riportban, melyekben a felesleges szakszerűsködés és a félrevezető általánosítás okozói éppen az idegen szavak, terminológiák. Ezért tesszük rostára ezeket a szövegrészieteket: „Az a baj, hogy az olcsó húsnak kicsi az árrése, magyarán: kevesebb a bó- ni rajta” (Népszava, 1983. aug. 20.). — „Az eredményes munka előrelátást, és napi figyelmet, kellő operativitást egyaránt igényel” (Népszava, 1984. márc. 3.). — „Két fontos kapás kultúránk az esők nyomán jól kelt, a tőszám is megfelelő”.

Olyan táblák is víz alá kerültek, amelyekbe értékes kultúrát vetettek”. (Észak-Magyarország, 1984. máj. 29.). A főmezőgazdász feleslegesen szak- szerűsködött, hiszen nem „szakszintű” tájékoztatást várt tőle az újságíró. Egyértelműbbé tette a tájékoztatást azzal a riporter, hogy zárójelben

meg is nevezte, miről beszél a szakember: napraforgóról és a kukoricáról van szó.

10. A feleslegesen elközömbösített, elszemélyte- lenített riportrészlet olvastán is elítélő szándékkal csóválja meg a fejét az olvasó: „Az iniciatíve jól előkészített tervek konkrétan realizált célkitűzéseit szem előtt tartva, a termelékenység vonatkozásában jó évet zártak”. Újabban több jele van annak, hogy a szemléletesebb és személyesebb jellegű megfogalmazás céljából olyan nyelvi formák jutnak szerephez, amelyeket mint magán emberek a társalgási nyelvhasználati szinten szoktunk használni. Az eredmény: a nyelvi szétaprózódás még nagyobb lesz, s éppen a stílustörés, sőt a stí- lustalanság zavarja meg az olvasót. Több olyan tájszó és argóbeli nyelvi forma mered szeme elé, amelyek használati értékével sincs tisztában. De nézzük a példákat: „Így mentem a vágóhídra. De ott meg annyit üzbitéltek bennünket, hogy örültem, mikor végre mehettem katonának” (Élet és Irodalom, 1984. jan. 20.). „Gyakran látni megyénk útjain teherautókat böhöm nagy tartályokkal” (Népújság, 1984. január 25.). — „Kiszúrtam (?) egyszer egy idős nénit a piacon. Nem volt az arca fotogén (?), csak egyszerűen szép” (Népújság, 1984. márc. 7.).

Bizonytalanságban marad az olvasó az ilyen riportrészlet olvasása után is: „Azt hiszem a tanács hivatali igyekezete kevés, ha az elért eredmények megóvására a lakosság egy része oda sem bagózik (?)” (Népújság, 1984. jan. 25.). Valóban így hangzott el? Vagy a sajnálatos stíluskeverés példáját szemlélhetjük az idézett szövegrészletben: és a riporter és a riportalany együttes igyekezete ludas a rosátra tett megfogalmazásban. Ha a riporter olyan riportalanyra talál, aki nagyon érzékletesen, szemléletesen és ízesen beszél, használja ki a lehetőségét arra, hogy az ilyen jellegű nyelvhasználati formák maradjanak a riport nyelvi szövetében: „Sok virgán átmentem, megtaposott ez a nyolcvanegy esztendő” (Szabad Föld, 1984. febr. 18.). — „A nyereség is háromszorosára nőtt, bőven hajazva a hét millió forintot” (Népújság, 1984. május 19.) stb.

11. A nyelvi humor eszköztárából is mérsékelten merítenek riportíróink. Itt-ott egy-egy szójátékszerű nyelvi képlet jelentkezik, ilyen szöveg- összefüggésben pl.: „A másik kocsiba pakol tatjuk a teasüteményeket, mert az „Őrségi” (márkanév!) édességről kiderült, hogy ősrégi” (Vevővédelem — feltételes módban . .. Kinek a zsebéből? (Magyar Nemzet, 1984. márc. 6.). A humor, a derű, az egészséges irónia gyakrabban jelentkezik a riportok címeinek nyelvi szövetében. A szójátékos címadás példatárából most csak néhány jellemző formát idézünk: Légből kapott kilowattok (a szélenergia felhasználása), — Megfeneklett a hajógyártás (válságban a hajóipar) — Összeomlott a „Piramis” (riport az aranycsempész popzenekarról) stb.

12. Az elvont és a konkrét jelentésmozgás ösz- szefüggésében érdemes külön is előtérbe helyezni a riportok címeinek stílus jellemzőit is. Nemcsak azért, mert a riportcímek sűrített információs ér61