Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Egy valóságfeltáró újságírói műfaj: a riport

ja, bár annak repedései igazításokat kívánnak”. S hogy mennyire van esztétikai szempontból igaza? Azt állítja, védeni akarván véleményének, ítéletének súlya ellen Csokonait, hogy „vétkeit meg nem igazíthatá, igazíthatatlan darabjait el nem égetheté”. Ö is, mint annyian a védéssel inkább sérti a költőt: amikor 1803-ban újra sajtó alá rendezte munkáit, a poéta az Alkalmatosságra írott versek első darabjául választotta az 1741-i Diétát, s alapos munkával dolgozta át. Rengeteg apróbb-nagyobb javítás hirdeti, hogy milyen gondos volt.

Igen, Csokonai szerény Élőbeszédében, melyet nyomdára előkészített alkalmi költeményei elé írt, pontosan fogalmazott: „Az Alkalmatosságra írott versek az Aestheticusoknál már egészen

nevetségbe mentek, legalább mindenkor gyanúsok”. Mégis, ne ítéljünk igaztalanul, feleslegesen mentségeket keresve Csokonai számára. Kísérletet tett ugyanis a maga eszközeivel, hogy segítsen megállítani a magyarságot fenyegető félelmetes belső és külső folyamatokat. Hogy az ez alkalomra készült kantátája nem remekmű? Tanulságaival együtt érdekes alkotás, magán viseli a szándék megvalósíthatatlanságából fakadó ellentmondásokat. Olyan kordokumentum — a régebbi Csokonai művekkel és fordításokkal együtt, melyek a Diétái Magyar Múzsában megjelentek —, amelyet „elfogultság”, „nevetség” és „gyanú” nélkül kell vizsgálni.

Gábor László

Egy valóságfeltáró újságírói műfaj: a riport

1. Az önmagában véve is izgalmas hírlapírói műfaj tematikai, szerkezeti, szövegalkotási és nyelvi formálási sajátosságainak leírását és értelmezését kívánjuk előtérbe állítani. Nagyon időszerű ez a feladatvállalás, hiszen éppen napjainkban vagyunk tanúi annak, hogy a riport „az újságírás leghatékonyabb s legkifejezőbb műfaja, kifejezési lehetősége határtalan, csak annak van alávetve, hogy ténybelileg igaz, s társadalmilag hasznos legyen” Ruffy Péter: A riporter visszanéz. Bp. 1967. 21. 1.).

Mint valóságfeltáró műfajnak azonban nemcsak a tájékoztatás és a valóság tényeinek a felkutatása és értelmezése a célja, hanem éppen az alkotói fegyelem tiszteletben tartása révén a hitelesség és az őszinteség szolgálata is, mind tartalmában, mind az ábrázolás és nyelvi formálás módozataiban. De a riportok írója nemcsak „az élet vámvizsgálója” (Darvas József), hanem az alapvető etikai elvek tiszteletben tartója is: nemcsak tényeket mutat meg, hanem éppen a tények segítségével gondolatokat is sugall. Talán éppen ezért a riport tartalmát, megszerkesztését és megfogalmazását tekintve meglehetősen változatos műfajú alkotás: sok minden múlik szerzőjének variálási készségén és képességén. A kevertség azonban veszélyeket rejt magában: a tudatosan csak az érdekességre komponált megfogalmazás, a kedvet és figyelmet ébresztő szépirodalmi jellegű nyelvi formálás, a lirai színezetű áthallások és átérzések a riporteri hitelességnek inkább ártanak, mint használnak. Ugyanakkor az esszészerű megfogalmazás, a felesleges szakszerűsködés a riportok szuggesztív erejét csökkentő tényezők.

De a közvélemény, az olvasótábor informálása,

irányítása és befolyásolása nemcsak a különleges téma és a publicisztikai, a megfogalmazásbeli bravúr révén érhető el. Ezt annál is inkább hangsúlyozni kell, mert éppen napjainkban vagyunk annak tanúi, hogy az eleven kontaktus biztosítása érdekében az atmoszférateremtő erejű nyelvi formálási módok kerültek előtérbe, s egyre több lírai színezetű riport lát napvilágot, s egyre többen vallják azt, hogy a riport elbírja a lírizálást, a lírai hangvételt, a szikrázóbb stílust. Ebben természetesen ható tényező a hagyomány is: nem is oly régen az irodalmi színezetű riportázsnak valóságos kultusza volt. Galgóczy Erzsébet sem véletlenül állítja ugyanezt, azzal a megjegyzéssel alátámasztva, hogy „a riportot — ha jó, igaz, mélyen elemző — nem tartom sem a novellánál, sem a versnél, sem a regénynél alacsonyabb szintűnek” (Nádtetős szocializmus — Riportok. Bp. 1970. Előszó). E gondolatmenetnek megfelelően nem tartjuk véletlennek, hogy szociográfiai jellegű riportjainak kezdő mondatai között ilyen szépirodalmi hangütésű szövegrészlet olvasható: „Aznap, amikor hazaérkeztem a falumba, még havasesőt csapkodott az ég, de másnapra kékre sírta magát az ég. Tárulkozó, tárulkoztató április délelőtt volt (Kegyetlen sugarak).

2. Az nem is lenne baj, hogy a friss, az eleven tájékoztatást, információnyújtást célzó riportok nyelvi formálásában a poétikai eszköztár is feldúsul. A hiba ott kezdődik, amikor megbomlik a riport stílusegysége, s a bevezető, a befejező szövegrészietek novellisztikus jellegű megfogalmazása szinte külön álló stílusrészlet a riport egészében. Gárdonyi sem véletlenül figyelmeztetett arra, hogy az alkotások bevezető részében „ne művészi mon58