Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Egy valóságfeltáró újságírói műfaj: a riport

datot keressünk indulónak, csak várakoztatót, érdeklődést keltőt” (Titkos napló 72.).

Riportíróink mintha megfeledkeznének erről a tanácsról, s a riportok bevezető és befejező részeit olvasva, úgy tetszik, mintha egy-egy novellarészlettel színesítette volna a riporter a riportnak szánt írását. Alábbi példatárunk is erről tanúskodik: „Éjfél után érkeztem. Odakint a tavasz csapzott serege futkosott: szél dúdolt, az égen felhők szürke rongyai. Bent füst, meg savanyú szag fogadott” (Ruffy: Romlás. Riportok a múltról. Bp. 1957.). — „Reggel már erős szél fújt, és kisöpörte a ködöt a faluból. Itt a dombok között élesebb a levegő, harapósabb a január is. Föntről, a kápolna elől belátni majdcsak egész Bekölcét, a búvó házakat, a pipáló kémények fehér füstjét, a fölfelé kanyargó utcácskákat” (Ezren — Bekölcén Népújság, 1984. jan. 21.). — „A kutyák nem ugatnak. A vonattól jövő utolsó embert is elnyelte már a köd, a sápadt fényű csöndességben semmi sem mozdul. A templomon túl kocsma külsejű épület, az ablakában világosság. Hárman beszélgetnek a bágyadtan morgó vaskályha körül” (Aprófalvi esték. Riport egy falugyűlésről, Magyar Nemzet, 1984. febr. 24.).

A közlési, a kommunikációs szándék is veszít azzal, ha a riport befejező része is a stiláris egyenetlenséget tükrözi. A valóság lírai átszínezésével a riport derékrészében közölt és elemzett tárgyi- lagosabb tények és információk hatóerejét is kisebbíti a riport alkotója, ha a lezárás helyett új hangulati töltésű érzelmi mozzanatokat kapcsol be mondanivalójába. A riport szövege folyamatosságának biztosítása is csorbát szenved akkor, ha ilyen ,szinte szépirodalmi jellegű befejező szöveg- részleteket olvasunk a riportban: „Mintha óriási lámpaernyő terülne Recsk felé, most minden olyan: mélykék felhőt sodort a fénylő téli nap elé a szél, és ez a felhő most ernyőszerűen szétteríti a sugarakat és néhány percre tavaszi hangulatot kap ez a szép, a Mátra vonulataitól körülölelt vidék” (Riport Recskről. Népújság, 1984. jan. 14.). — „Öreg este van már. A fehérre festett, tetőig érő kőtorony világít a sötétben. Füstölgő ké- ményű kis házak guggolnak az út mentén, két saroknyi csendesség után belerobban a képbe a toronyházak fénye, előttem járműfolyó hömpölyög. Belegázolok, s sodródva az árral, elindulok Zugló felé” (Magyar Nemzet, 1984. márc. 24.).

3. Általában mai riportjainkat jellemző sajátosság, hogy nincs kellő egyensúlyban a megkompo- nálásuk, megstilizálásuk: stílusuk, nyelvi formálásuk elfogadható, a műfajnak, a tematikának és az elérendő célnak megfelelő, de megkomponálá- suk, megszerkesztésük már nem felel meg a tartalom és a forma egységét is biztosító követelményeknek: a nyelvileg jól formált szövegrészietek nem simulnak bele szervesen a Bekezdés, a Tárgyalás, a Befejezés összefüggés-hálózatába.

Mi lehet ennek az oka? Elsősorban az, hogy a riportokat alkotó újságíró csak a felületes mesterségbeli ismeretek és gyakorlati módozatok alapján írja és szerkeszti riportjait. Azt hiszi, elég, ha megkeresi az időszerű témát, ennek megfelelően megfogalmazza a korszerű mondanivalót, s kommentálja a közvélemény irányításának tekintetbevételével. A téma keresésében és megválasztásában azonban mintha előnyt adna a különlegességeknek, az érdekességeknek, s így háttérbe szorulnak azok a tények, amelyeknek társadalmi hasznuk van, és a közérdeklődésre éppúgy számot tart-- hatnak, mint a jó értelemben vett befolyásolás szerepének betöltésére.

4. Ismernünk kell tehát a riportokkal kapcsolatos követelményeket is. Elsősorban azt, hogy a riport többcsatornás rendszerbe illeszkedő műfaj. Ennek a rendszernek alkotó tényezői: a riporter, a riportalany(ok), az olvasó(k), az információ és a nyelvi csatorna. Mindegyiknek megvan a maga sajátos szerepköre: a szerepeket felcserélni, váltogatni, variálni nem tanácsos.

Kezdjük a riporter szerepkörének vázolásával. Ruffy Péter szerint: „A riporter annyit jelent, hogy kíváncsi ember. A riporter a kíváncsiságnál kezdődik, a kíváncsiság fokozódásával folytatódik” (A riporter visszanéz. 310. 1.). A jó riportert minősítő elő- és utójelzők tárházából csak ezeket emeljük ki: a jó riporter kíváncsi és leleményes, nincs számára méltatlan téma. A téma iránti tisztelete megója attól, hogy másodszerepre kárhoztassa riportalanyait, s ne becsületes partnerviszonyban fogalmazza meg kérdéseit. Ezek sohasem provokáló kérdések, hanem terelgetők, irányítók, s tiszteletben tartják a riportalany személyiségét, egyéniségét, s kellő tapintattal segítenek a nyugtalan vagy zárkózott riportalanynak, de a felelősségvállalás hiányát mellébeszéléssel pótoló riportalanyt megfelelő tapintattal s nem provokatív módon bírják a becsületes partnerszerep vállalására. A riporter nem ad fel túláltalánosító vagy mellékes kérdéseket; nem intimpistáskodik, bizalmaskodik, de a mesterséges, és a hideg távolság- tartást is elkerüli. Mi az előfeltétele a jó riport megírásának? Elsősorban az, hogy a riporter becsületesen felkészül a riportjára: tárgyi felkészültsége mellett kapcsoló és rögtönző készsége és képessége és korszerű pszichológiai műveltsége, emberismerete is segít abban, hogy megértő partnerként bíznak egymásban a riporter és a riportalany. Soha se ad olyan megnyilatkozást a riportalany szájába, ami el nem hangzott, a gúny, a sértő irónia sem jellemezheti a riport hangnemét. Az okoskodó, a fontoskodó riporter sem érheti el célját: visszataszító, ha az tűnik ki a riportból, hogy a riporter „mindenképpen okosabb akart lenni, mint akit bemutatott, s mindenképpen igyekezett éreztetni szellemi fölényét a riportalanyokkal szemben” (Hermann István: Ellenvélemény, Magyar Nemzet, 1983. máj. 7.).

Hogy ez a riporteri gyakorlat mennyire jellemző éppen napjainkban, arról ez a versrészlet is tanúskodik: „Jön a riporter és cseveg, / fontoskodik, aki felel, / pedig nem is felel az ürge, / választ is a riporter ad, a jó riportnak a titka — / riportert és riportalanyt / egyformán tipor ő a sírba’ ’(Simor András: Halál tánc-ballada). A riportalanyok válaszait is tekintetbe nem vevő riporteri magatartás is sokat ront a riport hitelén. Az érdemi válasz valójában olyan, amilyen a kérdések természete és jellege. A visszakérdezés joga

59