Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - JELENÜNK - Palcsó Pálné: Vállalati döntések és érdekegyeztetés
lat mutatható ki. Ebből arra következtethetünk, hogy a dolgozók leginkább közvetlen munkaiszervezeti egységük döntéseiben vesznek részt. Az ilyen részvétel viszont a vállalat egészére vonatkozó, s a tulajdonosi-gazdálkodói döntésekhez szük- . séges mennyiségű és minőségű információ nélkül hosszabb távon sem vezet a tulajdonosi-gazdálkodói döntésekben való részvételhez, s így megalapozatlanná válik az az elképzelés, miszerint ha a dolgozók megtanulnák dönteni az őket legközvetlenebbül érintő kérdésekben, akkor ez a vállalat egészét érintő döntésekben is a korábbinál nagyobb részvételt eredményez. A dolgozók informáltsága tehát akkor eredményezheti a különböző tartalmú döntésekben való minél nagyobb részvételt, ha pontosan tudjuk, hogy milyen tartalmú döntésekhez kívánunk információt nyújtani vagy azt szerezni, és tudjuk, hogy az adott döntési körben milyen „jogosítványokkal” rendelkezünk a vállalati munkamegosztásban betöltött helyünk alapján. Mivel a döntés alapja az ahhoz szükséges információk léte (bár ez még önmagában nem biztos, hogy döntés- beni részvételt eredményez), sokszor éppen az információ visszatartásával válik lehetségessé olyan hatalmi viszonyok fenntartása, mely eltér a hivatalos (a szervezeti hierarchia szerinti) vonaltól, vagy egyáltalán: képes nem szükségszerű (társadalmi-gazdasági fejlettségünk jelenlegi szintjén) társadalmi helyzetkülönbségek fenntartására. Érdekegyeztetés és döntés Az érdek objektív adottság. A gazdasági érdek tartalmában tükröződik vissza a termelési viszonyok valamennyi vonatkozása. Az emberek gazdasági cselekvéseinek legmélyebb mozgatóereje. A társadalom termelési viszonyainak vállalatban történő megnyilvánulásai a vállalat érdekviszonyaiként állnak előttünk. A vállalati-gazdálkodói döntések így a vállalatban megnyilvánuló érdekek ütköztetését, harmonizálását jelenthetik', A vállalati dolgozók valamilyen szinten részt vesznek a gazdálkodást jelentő döntésekben. Ezt végső soron azért teszik, hogy különböző szükségleteiket minél magasabb szinten elégíthessék ki. E szükségletek természetesen nem csupán mint a fogyasztó szükségletei jelennénk meg, hanem a szocialista vállalat kollektívájának tagjaként, a dolgozó a vállalatánál munkavállalói és kollektív tulajdonosi szükségletei kielégítésére, törekszik. így például azon szükségletei kielégítésére, mint: a vállalati szervezetben képességeinek megfelelő munkáihoz jusson, az anyagi javakból való részesedés mértéke a végzett munkája mennyisége és minősége alapján elvárhatónál ne legyen alacsonyabb, s ez minél magasabb személyi jövedelemben jusson kifejezésre, ne legyen kizárva a vállalati szervezetben a gazdálkodást jelentő döntésekből, az előbbrejutás lehetőségéből stb. Mivel e szükségletek kielégítése függ a szervezet működésétől (annak technikai és társadalmi-gazdasági vonatkozásaitól egyaránt), így érdekelt abban, hogy a .vállalati gazdálkodást jelentő döntések a szervezetben olyan működést eredményezzenek, mely a lehető legmagasabb szinten teszi lehetővé számukra e szükségletek kielégítését. A szocialista vállalatban alapvető jogaikat tekintve egyenjogú, de nem egyenlő esélyű „érdekhordozók” megegyezésére van szükség. Az érdekellentétek megoldódhatnak, melyek újabbakat szülnek más szinten. A szervezet működési zavarainak elkerülése újra és újra követeli a különböző érdekék egyeztetését, „harmonizálását”. A vállalaton belüli viszonyokat vizsgálva, az érdekegyeztetés színvonala — a gazdaságszociológusok szerint — leginkább a dolgozok megelégedettségi szintjével mérhető. A felmérésben szereplők 27,7 %-a teljesen, 69,4%-a közepesen elégedett a munkájával, és egyáltalán nincs megelégedve ezzel a dolgozók 2,8%-a. A döntésibeni részvétel és a munkával kapcsolatos megelégedettség összefüggéseit a következő táblázatban láthatjuk). 3. táblázat A dolgozók megoszlása jelenlegi munkájukkal való megelégedettségük és a munkacsoport szintű döntésbeni részvételük megítélése szerint (%j A részvétel gyakorisága A munkával való megelégedettség összesen l teljesen elégedett közepesen elégedett egyáltalán nincs megelégedve R endszeresen 36,7 62,7 0,6 100,0 Ritkán 23,7 73,4 2,9 100,0 Egyáltalán nem 21,9 72,8 5,3 100,0 Együtt: 27,7 69,5 2,8 100,0 A 3. táblázat adataiból kitűnik, hogy a döntésbeni részvétel mértéke és a munkával való megelégedettség között valóban van kapcsolat, ez azonban nem túl szoros összefüggést takar. Akik rendszeresen részt vesznek a döntésekben, azok között a legnagyobb a teljesen elégedettek aránya (36,7%), de 62,7%-uk közepesen és 0,6%-uk egyáltalán nincs megelégedve a munkájával. Azok a dolgozók, akik egyáltalán nem vesznek részt a munkacsoport szintű döntésekben, szintén vélekedtek úgy, hogy teljesen elégedettek munkájukkal (21,9%), igaz, itt jóval nagyobb a közepesen (72,8%) és egyáltalán nem (5,3%) elégedett dolgozók aránya. A munkával való megelégedettséget leginkább a döntésekben rendszeresen részt vevők csoportjában találjuk. Szembetűnőbb a döntésbeni részvétel és a munkával való elégedettség kapcsolata, ha a munkájukkal teljesen elégedettek arányait vizsgáljuk a döntésekben különböző rendszerességgel részt vevők csoportjaiban. Munkacsoport szinten azok, akik ritkán és egyáltalán nem vesznek részt a döntésekben, alig több mint 20%-uk, míg e döntésekben rendszeresen részt vevők 36,7%-a ítélte úgy, hogy munkájával teljesen elégedett. Ugyancsak a döntésben való részvétel, s vele együtt az érdekegyeztetés fontosságára utal az a tény is, hogy a vizsgálatban azok, akik munkájukkal egyáltalán nincsenek megelégedve, jelentős részben nem vesznek részt munkacsoport szintű döntésekben (59,3%) vagy csak ritkán (33,3%) vállalkoznak (vagy vállalkozhatnak) 18
