Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Gábor László: Perújrafelvétel Csokonai ügyében

ság számára ez a diéta. Hiszen kiterjedt szervezkedés, levelezés indul meg előtte a megyék között, sokan azt hiszik, hogy elő lehet hozakodni a régi sérelmekkel, s a franciák ellen való újoncozás, segítség fejében a császár engedni kényszerül. Fel- idéződött az 1790-es diéta emléke, amikor egyenesen a birodalomtól való elszakadás került napirendre, vagy 1741, amikor Mária Terézia ugyancsak a magyar rendek támogatásával vette fel a harcot támadóival, s nem is maradt hálátlan. ..

Azonnal kiderül, hogy mennyire megalapozatlan Móricz Zsigmond észrevétele Csokonai tájékozatlanságáról, ha idézünk egy 1795—96 fordulóján írott leveléből, melyben a költő vázolja, hogyan látja hazája helyzetét a ferenci évek alatt: „A II. József uralkodásának vége felé ugyan felserkentek hazánkban néhány szebb lelkek által az ő mélly álmokból a tudományok; de úgy látszik, ismét valami titkos erő őket megópiumozta. A II. Leopold rövid országlása alatt az arany idő nemzeti literatúránkra nézvést hé is állott, el is múlt. Azóta a jó igyekezetek vagy ledültek, vagy lábra sem állhatták, aligha sok jót remélhet a következő emberi nyom. A hazát egy különös zsibbadásban látom — vajha kinyúlna egy dajkáló kéz s ébresztő balzsamot hintene bágyasztó tagjaira. Igyekezzünk, mert az idők szomorú végével fenyegetnek édes hazánk literatúrájának, s félő, hogy míg mi szunnyadozunk, elenyészik a magyar nyelv minden díszével, s nem lész aki azon beszéljen, — amellyel irtóztató kezdetét már egyszer láthattuk is és a jövendő századokban úgy fogják a magyar nyelvet feltalálni, mint ennek a mi századunknak közepe táján az ezelőtt ezer esztendőkkel virágzott kelták nyelvét. . .”

Ez a kétségbeesett vallomás, amely a szörnyű herderi jóslatot idézi föl, világosan mutatja, miért is akart harcolni Csokonai, milyen elképzeléssel indult az országgyűlés helyére, Pozsonyba. A Diétái Magyar Múzsa első három kötetében csak a rendeket dicsőíti, hozzájuk szól: az uralkodó házról szót sem ejt, még a kezdő versben és az Élőbeszédben sem. Ez azzal magyarázható, hogy túlbecsülte a nemesség erejét, lehetőségeit. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a már idézett szerény, de kétségtelenül igaz megállapítását politikai tájékozatlanságáról. Itt ellentmondás látszik az előző gondolattal, de mást kell az ő politikai érzékenységén, nézetein érteni, mint amit általában megszoktunk. Magyarsága, demokratizmusa sokkal inkább az irodalom és a nyelv területén bontakozott ki. Elég, ha csak az Anakreoni dalok előszavát idézzük: „Magyarjaim! Literáto- rok! Ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű magyart az ő erdeiben és az ö scytha pusztáiban, hányjátok fel a gyarló énekeskönyveket, a veszekedő prédikációkat, a szűr-bibliopoliumon kiterített, szennyes románcokat, hallgassátok figyelemmel a danoló falusi lányt és a jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára, akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványit, amellyeket az olvasott és az utazott uracskáknak társaságában haszontalan keresnétek.” Valószínűleg ugyanerről a tőről fakad az

az élete végén, 1804-ben megfogalmazott gondolat, amelyet sokan úgy értelmeztek, hogy belefáradt életébe, s lemondóvá, cinikussá vált. Pedig ebben is ugyanazt a véleményt mondja ki: az ő politikai hitvallása nem azonos a hivatalos mederben folyó csatározásokkal, szemében azok csak „békaegér” harcok. Valami más, valami messzebb néző szemlélete. — „Mihelyt az isten az én születésemet a maga jótetszésével valósággá tette: mindjárt a szívemre nyomta azt a stempelt, mellyhez csak seculumonként szokott hozzányúlni, s ezt a karakterizáló mondást ejtette rá: Te légy szabad! Nem kell nekem a political szabadság, nincs is szükségem reá; egy persiai sophi, egy indostáni nábob, egy európai respublica vagy akármi országos fejedelem igazgatása alatt is tudnék szabad lenni.. . Lelkem felül és kívül van szphaerájokon, az egyedül az enyim.”

Amikor Diétái Magyar Múzsájához hozzákezd, a saját elképzeléseihez keres szövetségest, s azt előbb a rendekben véli fölfedezni. Nyilvánvalóan ki kellett rukkolnia valamilyen nagyobb szabású alkalmi versezettel is folyóiratának számaiban, de számára egyáltalán nem volt mindegy, hogy milyennel. Minden bizonnyal ennek tudható be a várakozás, amely a legnagyobb lélegzetű alkalmi költeményének születését megelőzte. Az 1741-diki Diéta első részének közlésére 1796. november 25- én került sor, amely csaknem egy hónapot jelent a november 1-i számhoz képest. Tehát akkor, amikor a helyi viszonyokban kiismerte magát. Ezzel a kantátával új forma és új tartalom jelenik meg Csokonainál, bámulatra méltó assszimiláló képességét igazolja, milyen rendkívüli gyorsasággal találja meg az új hangot.

Az Alkalmatosságra írott versek közt található egy olyan fordítás, amely szinte megelőlegezi az 1741-diki Diétát. A Serkentés a nemes magyarokhoz című kantáta Wéber Simon Péternek, Csokonai kiadójának a munkája. Ez Csokonai lejegyzése szerint valóban el is hangzott a Pozsonyi Re- duthsálában, Toszt Ferenc zenéjével 1796 augusztusában. De a különbség nagy a két mű között. A „Serkentés ...” nem több franciaellenes kirohanásnál, harca buzdító éneknél. Wéber megszólaltatja a különböző nemzetek képviselőit, a csehet, a belgát, a németet — ócsárolva a franciákat. Majdhogynem önmaga paródiája ilyen kitételekkel: „Eljöttek széleink felé / Hóhérdrabanti a Pokolnak, / Hogy minket systematice / S moraliter majd meggyilkolnak.” Az uralkodó ház és a magyarság kapcsolata felhőtlen, s nélkülöz itt mindenfajta előzményt. Itt a nép a király „birtoka”, s az uralkodó békességet és boldogságot biztosít: „Míg hazátok fennáll, s mezőitek virítanak / E boldogság királyi mív.” Könnyen belátható, hogy ez megfelel Ferenc császár uralkodási elveinek. Ahogy a tízkötetes Magyarország története fogalmaz: „kabinet-abszolutizmusához” ez az álláspont közelít a legjobban. Hiszen már az országgyűlésen is kibújt a szög a zsákból: még egy hónapig sem tűrte együtt a rendeket, mikor megszavazták a haditámogatást, szétoszlatta a Diétát. Figyelmen kívül hagyta azokat a kéréseket is, hogy vizsgálja fölül a Magyarországot sújtó védővámo54