Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kiss Sándor: Gondolatok a mai magyar filmről
TUDOMÁNYOS MŰHELY Gondolatok a mai magyar filmről Az utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó különböző fórumokon a mai magyar filmről, vitatkoznak róla vagy önmagában, vagy más témához kapcsolva. A közelmúltban Egerben megrendezett eszmecserére gondolok például, ahol — a Központi Bizottság Tudományos, Kulturális és Közoktatási Osztálya szervezésében — a megyei jogú pártbizottságok ideológiai titkárai találkoztak a filmek alkotóival, a stúdiók, valamint a filmgyártásban és -forgalmazásban érdekelt intézmények vezetőivel, a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének képviselőivel. Felerősítette a polémiát az is, hogy a magyar filmgyártás legújabb termékei a XVI. játékfilmszemlén megmérettek, találkoztak a szakma és a közönség zsűrijével. Mondanivalómat a magyar filmről nem a filmesztéta, a szakmabeli nézőpontjából, hanem a politikai munkás optikájával szeretném megfogalmazni. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar film hogyan segíti pártunk művelődés- politikájának, s általában a párt politikájának, céljainak megvalósulását, hogyan hat vissza a társadalomra, a közgondolkodásra, az emberek tudatára, hogyan járul hozzá az önmaga által — jól vagy kevésbé jól — felvetett kérdések megválaszolásához, a problémák megoldásához. Abból a közismert megállapításból indulok ki, amit pártunk alapelvnek tekint: a művészet a szocializmusban nem öncélú, hanem a valóság hű, igaz, mély tükrözése révén az egyéneket és a közösségeket szolgáló erő. Szerepe felmérhetetlen az emberek tudatának, életelveinek, életvitelének, ízlésének formálásában, általános műveltségi szintjének emelésében. Feladata, hogy a mai történelem lényegi problémái között feltárja és szenvedélyes pártossággal megragadja az előrelendítő és a visszahúzó erőket, a „kritikai” és az „igenlő’' oldal megbonthatatlan egységében hitelesen ábrázolja korunk új meg új feladatokkal birkózó, a jövő meghódításán fáradozó emberét. A filmművészet a művészeti élet jelentős tényezője, ereje, hatása többek között abban van, hogy egyidőben tud milliókhoz szólni, különösen igaz ez manapság, a televízió korszakában. Az elmúlt két és fél évtized alatt született alkotásokra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar filmművészet jelentős színtere kulturális életünknek. Több filmalkotásból lett kiemelkedő siker, melyet szívesen fogadott a szakmai közvélemény és a közönség egyaránt. A magyar filmgyártás számos értéket sorakoztatott fel, gazdagítva a hazai és az egyetemes kultúrát. Több filmünk aratott elismerést országhatáron kívül is, számos kópiát vetítenek a világ különböző részein. Természetesen ez az időszak nem volt és ma sem mentes az ellentmondásoktól, újra és újra fellángolnak a viták — különösen a játékfilmszemlék idején —, s az elhangzó vélemények olykor nem mentesek a szélsőségektől sem. Gyakran lehetünk tanúi olyan megnyilvánulásoknak, amelyek a magyar filmet általában elmarasztalják, s hallhatunk arról is, hogy a film jó, csak a nézőkben van a hiba. Ügy gondolom egyik megközelítés sem áll közel az igazsághoz; az elmúlt, közel harminc esztendő filmjeit nem lehet és szabad egy ítélettel jellemezni, mert az említett időszaknak jól elkülöníthető szakaszai vannak. Nem abban a tekintetben, hogy például a hatvanas években csak jó filmek születtek és manapság csak vitatottak, hanem abban az értelemben, hogy hogyan alakult a filmművészet és a társadalom kapcsolata, mennyire talál az alkotás rá a nézőjére, milyen mértékű a befogadás. Napjainkban több problémát is magába foglaló ellentmondás tanúi lehetünk. A tömegkommunikációs eszközök jóvoltából gyakran kapunk hírt arról, hogy filmjeink a nemzetközi fesztiválokon kiemelkedő eredményeket érnek el, filmművésze45