Hevesi Szemle 12. (1984)

1984 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Kiss Sándor: Gondolatok a mai magyar filmről

TUDOMÁNYOS MŰHELY Gondolatok a mai magyar filmről Az utóbbi időben egyre gyakrabban esik szó különböző fórumokon a mai magyar filmről, vitat­koznak róla vagy önmagában, vagy más témához kapcsolva. A közelmúltban Egerben megrendezett eszmecserére gondolok például, ahol — a Köz­ponti Bizottság Tudományos, Kulturális és Köz­oktatási Osztálya szervezésében — a megyei jogú pártbizottságok ideológiai titkárai találkoztak a filmek alkotóival, a stúdiók, valamint a filmgyár­tásban és -forgalmazásban érdekelt intézmények vezetőivel, a Magyar Film- és Tv-művészek Szövet­ségének, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének képviselőivel. Felerősítette a polémiát az is, hogy a magyar filmgyártás leg­újabb termékei a XVI. játékfilmszemlén megmé­rettek, találkoztak a szakma és a közönség zsűri­jével. Mondanivalómat a magyar filmről nem a film­esztéta, a szakmabeli nézőpontjából, hanem a po­litikai munkás optikájával szeretném megfogal­mazni. Arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar film hogyan segíti pártunk művelődés- politikájának, s általában a párt politikájának, céljainak megvalósulását, hogyan hat vissza a tár­sadalomra, a közgondolkodásra, az emberek tu­datára, hogyan járul hozzá az önmaga által — jól vagy kevésbé jól — felvetett kérdések megvála­szolásához, a problémák megoldásához. Abból a közismert megállapításból indulok ki, amit pártunk alapelvnek tekint: a művészet a szocializmusban nem öncélú, hanem a valóság hű, igaz, mély tükrözése révén az egyéneket és a kö­zösségeket szolgáló erő. Szerepe felmérhetetlen az emberek tudatának, életelveinek, életvitelének, ízlésének formálásában, általános műveltségi szint­jének emelésében. Feladata, hogy a mai történe­lem lényegi problémái között feltárja és szenve­délyes pártossággal megragadja az előrelendítő és a visszahúzó erőket, a „kritikai” és az „igenlő’' oldal megbonthatatlan egységében hitelesen áb­rázolja korunk új meg új feladatokkal birkózó, a jövő meghódításán fáradozó emberét. A filmművészet a művészeti élet jelentős té­nyezője, ereje, hatása többek között abban van, hogy egyidőben tud milliókhoz szólni, különösen igaz ez manapság, a televízió korszakában. Az elmúlt két és fél évtized alatt született al­kotásokra visszatekintve megállapíthatjuk, hogy a magyar filmművészet jelentős színtere kulturális életünknek. Több filmalkotásból lett kiemelkedő siker, melyet szívesen fogadott a szakmai közvé­lemény és a közönség egyaránt. A magyar film­gyártás számos értéket sorakoztatott fel, gazdagít­va a hazai és az egyetemes kultúrát. Több fil­münk aratott elismerést országhatáron kívül is, számos kópiát vetítenek a világ különböző részein. Természetesen ez az időszak nem volt és ma sem mentes az ellentmondásoktól, újra és újra fellángolnak a viták — különösen a játékfilm­szemlék idején —, s az elhangzó vélemények oly­kor nem mentesek a szélsőségektől sem. Gyakran lehetünk tanúi olyan megnyilvánulásoknak, ame­lyek a magyar filmet általában elmarasztalják, s hallhatunk arról is, hogy a film jó, csak a nézők­ben van a hiba. Ügy gondolom egyik megközelítés sem áll közel az igazsághoz; az elmúlt, közel harminc esztendő filmjeit nem lehet és szabad egy ítélettel jellemez­ni, mert az említett időszaknak jól elkülöníthető szakaszai vannak. Nem abban a tekintetben, hogy például a hatvanas években csak jó filmek szület­tek és manapság csak vitatottak, hanem abban az értelemben, hogy hogyan alakult a filmművészet és a társadalom kapcsolata, mennyire talál az al­kotás rá a nézőjére, milyen mértékű a befogadás. Napjainkban több problémát is magába foglaló ellentmondás tanúi lehetünk. A tömegkommuni­kációs eszközök jóvoltából gyakran kapunk hírt arról, hogy filmjeink a nemzetközi fesztiválokon kiemelkedő eredményeket érnek el, filmművésze­45

Next

/
Thumbnails
Contents