Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Pécsi István: Egri titkok közelről
Részlet a kispréposti lak díszítményeiből o A házak történetét lakóik emlékezete őrzi, amíg el nem halványul, amíg az utolsó leszármazott sírját is földdel egyenlíti a kimért tempójú idő. A fényes, a hivalkodó otthonoknak, azonban krónikája van, megtűzdelve pontos adalékokkal. Ilyen a Kossuth Lajos utcán lévő kispréposti palota,, amely bár tartalmaz barokk elemeket, mégis a játékos bájával elbűvölő, a meghitt hangulatot sugalló hazai rokokó egyik méltán szá- montartott gyöngyszeme. Nem véletlenül itt kapott hajlékot az ICOMOS nemzetközi várostörténeti bizottsága... Androvics Miklós, Barkóczy püspök oldalkano- nokja nem vetette meg a földi hívságokat. Kedvelte a kényelmet, a kőbe, a képekbe, szobrokba mintázott, az eszményített, olykor parfűmözött valóság hűvös eleganciáját. Máskor meg minden komolyságot megmosolygó könnyedség vidította fel. Ezért határozta el, hogy — a mai Kossuth Lajos utca 4. szám alatti telken — Bucsányi György háza helyén kicsi, de tündökletes palotát emeltet magának. Olyat, amely a messzi Franciaországban is kivívhatta volna a csodálatot. Az elhatározást tett követte, s 1758. december 6-án avathatták is a lakályosságával elbűvölő otthont. Megállapíthatták — ebben senki sem kételkedett közülük —, hogy remekelt a tervező. Bizonyára nem hiányoztak az elismerő szavak, a felsőfokú jelzők sem, hiszen az egyházi személyiségek zöme kifinomult ízléssel büszkélkedhetett. Ennek köszönhető, hogy olykor Krőzusként áldoztak, Augusztus Maecénásának nyomdokába lépve a művészetek, a kultúra támogatására. Az utókor azonban zavarban van. Nem mintha másként vélekedne, s kétségbe vonná a kiváló adottságú építész ritka tehetségét. A valóság azonban az, hogy nem tudjuk, kinek jár a tisztelet. A vita még szakemberekben sem zárult. Szmre- csányi Miklós Matthias Gerlnek tulajdonítja, aki a vármegyeházát álmodta formába. Hivatkozásait azonban joggal vonták kétségbe. Emlegetik rokonát, Józef Ignaz Gerlt is, méghozzá stíluskritikai mozzanatokat sorolva. Vannak, akik Franz Anton Pilgramtól származtatják, s hasonló jellegű érveket vetnek hadba. A legmegnyerőbb M. Albert Ferenc őszinte szomorkássága, aki így fogalmaz — többek között — Egerben megjelent, Heves és Külső Szolnok vármegye leírása című könyvében: „a kispréposti lakot, amely bár kis terjedelmű, de igen ízléses szerkezetű ház ... Mondják, hogy ezt azon jeles művész építette volna, ki a Lyceum pompás épületét emelte ..., s kinek nevét minden igyekezetem mellett, fájdalom! mégsem fürkészhettem ki.” Az sem kizárt — ez a változat különösképpen megnyerőnek tűnik számunkra — hogy helyi származású, itt élő, dolgozó mester remekbe sikeredett műve. Ha Miklós prépost a püspök házi festőjével ékesítteti a dísztermet, ha Fazola Henrik munkálkodik a földszinti ablakok rostélyain, akkor miért ne fogadta volna fel a nagyúr alkalmazottját, az érseki palotánál is szorgoskodó, átlagon felüli rátermettségével kitűnő Szanter Ferencet. De lehetett Hugó Maria Hazael szerzetes is, aki ügyes geometra volt. A lehetőséget kár lenne elvetni, mert az itt élők több esetben bizonyították tehetségüket, azt, hogy esélyesen versengenek a külföldről érkezett hírességekkel. Francz József kőműves néhány esztendő múltával olyan tervezetet terjesztett Fősz prefektus elé, amely nagyvonalú, lendületes továbbvitele a kispréposti laknak. Miért ne lett volna akkor itt születetté, nevelkedetté a pálma? A műpártoló kanonok nem elégedett meg az építészek remeklésével, meghitt, de káprázatos fészekké óhajtotta varázsolni otthonát, ezért fordult az akkortájt jónevű festőkhöz. Az egrivé lett, az életvidám, a borkedvelő, ám rendkívül tehetséges Kracker János Lukácstól, valamint püspökének egyik ügyes házi piktorától, Huetter János Lukács mizerikondiánus szerzetestől várt jó ötleteket. Nem hiába reménykedett, mert mindketten képességeik legjavát nyújtották, s műveik oly sok idő után is arról tanúskodnak, hogy kedvelték azt, amit csináltak. A gazda úgy végrendelkezett, hogy a palotát halála után az egymást követő prépostok örököljék. Óhaja teljesült, s utódai hálások lehettek ezért a kegyért, mert ilyen hangulatos környezetre még álmukban sem számítottak. Pécsi István 44
