Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Pécsi István: Egri titkok közelről
óriás Balassi Bálint? A tárlat nagysága előtt is tiszteleg, majd két szoba a hajdani hétköznapokat idézi. Ide került a noszvaji román kori eredetű templom díszes festett famennyezete. A zöldmázas kályha cserepeit 1570 körül készítette Miskolczy Mihály mester, korunknak is bizonyítva nem mindennapi felkészültségét. A vitrinekben szép török és magyar edények, finom mívű kínai és perzsa porcelán csészék sorakoznak. Remekbe sikerült ötvösmunka a XVI. százaiból származó, aranyozott ezüstből formált díszkupa. Igényességről, jó ízlésről árulkodnak a fém alapanyagú írókészlet darabjai, a hímzések, a feliratos, a iecsétes pipák. Valamennyi azt jelzi, hogy a fegyverek csöndjében nem hallgatnak a múzsák. Búcsúzóul megnézhetjük a XVII—XVIII. századra utaló edényeket, konyhai eszközöket, s az erősségről készült különböző metszeteket. Kinn a ma színpompás képei fogadnak. Alant az ezerarcú város tündököl, bennünk azonban egy felirat mondatai zsonganak tovább. Hess András fogalmazta meg réges-rég a napjainkban is tanulságos gondolatokat: „Mert ki szülőföldjét úgy szereti, ahogy mást nem és messze a földkerekség többi országa alá helyezi, akként minden ember szívből tudni vágy- ja, ahogy övéi honfitársai miként éltek: hogyha jeles és emlékezetes dolgokat lát, azt kövesse, ha pedig valami balul történtet lát, attól bölcsen óvakodjék.” o A várból könnyen megközelíthetjük a Kossuth Lajos utcát. A középkorban királyok vonultak erre kíséretükkel, mert ez a szakasz része volt a Budáról a várba vezető hadiútnak. Ez a Hatvani kapunál csatlakozott a városhoz, s az Eger-patak hídján át a híres erősség nyugati kapujához ívelt. Mindezek olyan tények, amelyet nemcsak okleveles források erősítenek meg, hanem a régészek felfedezései is. Az 1950-es esztendők végén vízvezetéket építettek itt, s közben izgalmas leletekre — nevezhetnénk bizonyos szempontból szenzációsaknak is — bukkantak a munkások. A kutatók megállapították, hogy a 26-os számú ház előtt, másfél méter mélységben a már említett hajdani út húzódik, amelyet gerendákra fektetett pallókból készítettek. A valaha volt házaknak persze nyoma sincsen, hiszen a törökvilág több mint kilencven esztendeje itt is csak bajok sorát szülte, s elpusztított minden olyan hagyatékot, amelyre büszkék lehettek volna a késő unokák. A hódítók kiűzése után azonban, ha lassan is, de csak eloszlott a létbizonytalanság érzése, s a polgárok szorgos munkájukkal igyekeztek pótolni a hatalmas veszteségeket. Az egyház — mindegy, milyen érdekektől vezérelve — akarva-akaratlanul is hozzájárult a régi „sebek” gyógyításához, az új arculat kialakításához. A Rákóczi egyik leghűségesebb hívévé vált Telekessy pöspök nemcsak tárgyalt, hanem meg is egyezett a káptalannal, azaz felosztották egymásközt az egyes területek birtoklási jogát. A Jászóról visszatért kanonokok — a hadak járása idején szerették magukat az ellenség által nem háborgatott helyen biztonságban érezni, így óvva természetesén kincseiket is — először a régi Káptalan utcában — ma Knézich Károly nevét viseli — telepedtek meg, itt építették lakályosnak szánt otthonaikat. Az élet élvezetétől csak szavakban tartózkodó taláros urak felettébb kényelmese^ voltak, ráadásul járásukat súlyuk is nehezítette, így aztán a főpapok a püspökhöz fordultak, s előadták annak rendje és módja szerint kérésüket. Hangsúlyozták: lakhelyüktől igen messzire esik a város Szent Mihály nevét viselő középkori temploma — ez a jelenlegi Bazilika elődje volt — ezért közelebb óhajtanának költözni hozzá. A sok megpróbáltatáson túljutott, tapasztalatokban bővelkedő, bölcs öreg, magában talán mosolygott, ám az annyira szorgalmazott engedélyt készséggel megadta, hadd vegyenek házat — pénzük akadt, méghozzá bőven — a püspöki fennhatóság alá tartozó részen, ebben a nevezetessé vált utcában. A sztori valóban szórakoztató, hiszen aki járatos Egerben, jó tudja, hogy a nehezményezett távolságot öt-hat perc alatt megteszi bárki. Legfeljebb azok riadoznak, akiket megborzongat az egészséges séta gondolata is. Megjelenésük alapvető változásokat hozott. Elsősorban jót — legalábbis a jövő szempontjából — hiszen igényesek voltak, s nem akármilyen hajlékot szántak maguknak. Ittlétük a sor elnevezését is módosította: a XVIII. század közepén először Urak, majd Barátok, végül Káptalan utcának hívták. Az utóbbi titulus különösképp jelzi a lényeget, mert a szép összhatást keltő paloták sorsára is utal. A sajátos „honfoglalás” részleteiről is vallanak a ránk maradt írásos adalékok. Házáéi Hugó jezsuita szerzetes precíz személy lehetett, mert gonDobó síremléke 41
