Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - JELENÜNK - Palcsó Pálné: Vállalati döntések és érdekegyeztetés
különböző szintjein tevékenykedő dolgozók ugyanabban az ügyben eltérő jogosítványokkal rendelkezhetnek. Ez meghatározza, hogy a döntéshez szükséges információnak a vállalati szervezet (és tevékenység) milyen körét kell átfognia és milyen mélységű ismereteken kell alapulnia. A vállalati munkahelyi közösségeknek e döntési köbben egyetértési, kezdeményezési stb. joguk lehet a szaktudás megkérdőjelezése nélkül, így információjuk — az adott kérdésben — közvetlen környezetük és a vállalati munkaszervezet más egységeihez való kapcsolódásuk ismeretén alapulhat. Ezáltal juttathatják a munkahelyi kollektívák a döntésre illetékest ahhoz az információihoz, mely párosulva az ő magasabb szakmai ismeretével, s beosztáséiból eredő „szélesebb” áttekintéssel, úgy a vállalati munkaszervezet rendszerében betöltött helye alapján megalapozottan dönthet. (Feltéve, hogy a döntések megosztása a viszonyoknak megfelelő.) Összefoglalva tehát, a dolgozóknak átfogó és érdemi információval kell rendelkezniük az adott kérdésben a szervezeti egységük munkájáról és a vezetők és beosztottak kölcsönös és érdemi tájékoztatása szükséges a döntésheg. A kérdés csupán az, hogy mit jelenthet ez esetben az érdemi tájékoztatás? — Sohasem jelenthet „általában” tájékoztatást. Az információ mindig meghatározott kérdésben (kérdésekben) lehet a döntés alapja. — A vezetők-beosztottak kölcsönös informálódása (tájékoztatása) akkor érdemi, ha az a megadott döntési körben lehetőséget nyújt arra, hogy a beosztottak a megadott szempontok alapján „vizsgálhassák” (gyűjthesse- nek információt) közvetlen munkszervezeti egységüket és ezen megadott szempontok alapján nyilvánítsanak véleményt, segítsék, hogy a vezetők helyes információhoz jussanak az adott egységről. A dolgozóknak rendelkezniük kell mindazon információkkal, amelyek a döntéshez szükséges „mérlegeléshez” elengedhetetlenek, amik vezetők és beosztottak részére lehetővé teszik a vállalatvezetési-gazdálkodói döntésekben való részvételt, de — a technikai (szervezeti) alá- és fölérendeltségi viszonyok szükségszerű következményeként — az különböző „közreműködési fokban” ölt testet. A tulajdonosi-gazdálkodói döntésék körében a kollektíva minden tagjának azonos jogosítványai vannak. Ezek olyan jogosítványok, amelyek létezése és érvényesülése nélkül nincs (szocialista) vállalatvezetés. E döntési körben tehát minden dolgozónak szüksége van az adott döntéshez szükséges információra. Nem arra, hogy pl. a különböző érdekeltségi alapok képzésének milyen szabályai vannak (ez a vezető adminisztrációnak — a munkamegosztás technikai vonatkozásai alapján — szükséges ismeret), hanem arra, hogy a vállalat számára lehetséges körön belül tudjanak dönteni a vállalati nyereségfelhasználás vagy a konkrét fejlesztések módjaiban a szakvezetés által kidolgozott javaslatok között. Ez a vállalat egészére vonatkozó információkat is követel, melyet a vállalatvezetésnek kell nyújtania. Olyan információkról van szó, amely elismeri az egyes speciális szakterületnék az adott kérdésben mély informáltságát (az alkalmazható technika, technológia vagy szervezési stb. kérdésekben), s ilyen jellegű tájékoztatást másoknak nem is kíván nyújtani. Informál viszont olyan kérdésekben, melyek a vállalat fejlődésének lehetséges útjaira vonatkozik, melyek „befogadása” feltételez bizonyos szintű társadalmi-gazdasági ismereteket (melyéknek az általános műveltség bizonyos elemeit kellene adniuk), de nem speciális (szakmai) ismeretekhez kötött. Tehát a vállalatvezetési- és tulajdonosi-gazdálkodói döntésekben való részvétel más-más információt igényel, s e különbség nem csupán abból adódik, hogy a döntések eltérő gazdálkodói kérdésekben születnek, hanem abból is, hogy egyikben a vállalatvezetési jogok, másikban a kollektív tulajdonosi jogok gyakorlásához szükséges az információ. Ez a döntések tartalmában és a részvétel módjában is mást és mást jelöl. Az információ léte (s még a döntés tartalmának megfelelő információ is) csupán lehetőséget biztosít, realitássá akkor válik, ha ténylegesen informálódik is a dolgozó. Ez pedig több tényezőtől függ. Az informálódás — a tájékoztatás adta lehetőségeken kívül — függ a dolgozó képességeitől (képzettség, jártasság, készség), érdeklődésétől, az adott vállalatnál eltöltött időtől, attól, hogy a dolgozók mennyire kényszerülnek megszerezni ezen információkat. Az információszerzés kényszere önmagában is több tényezőtől függ. Befolyásolja a vállalati munkamegosztásban elfoglalt hely, az egyéni pályafutás várható alakulása, a munkahelyi közösségek ezirányú igényei és „közösségfejlettségi” szintje, a gazdaságirányítás vállalati tartalékok feltárását követelő kényszere, s — legátfogóbban — a döntésfoeni részvétel eddig elért és a vállalatban általánossá vált színvonala stb. Az információ hiánya és az informálódás kényszerének alacsony foka valószínűleg együttesen eredményezhetik, hogy a dolgozók jelentős része csak részben vagy egyáltalán nem ismeri a vállalat jelenlegi helyzetét és a jövőjére vonatkozó elképzeléseket. Erre utalnak a hasonló témakörben készített tanulmányok egybehangzó megállapításai, de saját — Heves megye tizennégy vállalatának közel ezer dolgozóját érintő — empirikus kutatásaim ig. Vizsgálataim a következőket mutatják: 1. táblázat A felmérésben szereplő dolgozók, megoszlása beosztásuk és a vállalatukról szerzett ismereteik megítélése alapján (%) A dolgozók mennyire ismerik ____vállalatuk helyzetét n agyon megcsak egyálBeosztás jól felelő részben talán mértékben nem Termelésirányítók 10,0 54,3 32,9 2,8 Vezető adminisztráció 24,1 51,7 24,2 0,0 Beosztott termelő 3.5 35.4 54,7 6,4 Beosztott adminisztráció 1,7 42,4 50,8 5,1 Együtt: 5,5 40,1 49,2 5,3 A felmérésben szereplő dolgozóknak tehát csak 5,5%-a ismeri nagyon jól a vállalat helyzetét és 16
