Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A Tanácsköztársaság iskolapolitikájának hatása Heves megyében
tnek biztosítása, mivel Heves megyében sok helyen egy tanteremre 150 gyerek is jutott. Száznál több olyan iskola volt, ahol egy tanterembe 80 gyerek járt. A tantermek zsúfoltságán átmeneti megoldásként a váltótanítás bevezetésével kívántak segíteni. Elhatározták, hogy iskolai célokra átalakítják a nagyobb kastélyokat és az államosított egyházi épületeket, vagy más üresen álló helyiségeket. Foglalkoztatta a megyei művelődési osztályt az egészségtelen helyen levő iskolák áttelepítésének kérdése is. Egerben például az egri állami polgári fiúiskolát, és a gyógypedagógiai intézetet telepítették más helyre. A művelődési osztály meg akarta vizsgáltatni az összes iskolákat abból a szempontból, hogy megfelelnek-e az egészségügyi követelményeknek. Egerben július közepén megindult az összes iskolák tatarozása. Erre a célra a városi direktórium 300 000 koronát irányzott elő. A helyi építési direktórium az iskolák tatarozását augusztus 2-ig el is végeztette. Kalovits Alajos művelődési osztályvezető a megyei munkás-katona- és földművestanács intézőbizottságának július 25-i ülésén felvetette, hogy a megye iskoláinak tatarozására egymillió hatszázezer koronát kell kérni a Köz- oktatásügyi Népbiztosságtól. Indítványát az intézőbizottság elfogadta. Jelentős gondot okozott az iskoláknak tanerőkkel való ellátása. A hiányzó nevelőket menekült tanerőkkel, s addig állás nélkül levő tanítónőkkel pótolták. A megyei művelődési osztály felhívta a helyi vezetőket arra, hogy az oktatással foglalkozó személyek elbírálását komolyan vegyék. A fő szempont a Tanácsköztársaság iránti hűség, a szocialista meggyőződés legyen. A megyei kulturális vezetők arra törekedtek, hogy minden gyermek végezze el az iskolát. Eddig a puszták és tanyák gyermekeinek majdnem teljes egésze iskola nélkül nőtt fel. A megyei művelődési osztály ezek beiskolázását internátusok- kal egybekötött iskolák felépítésével kívánta megoldani. Fontosnak tartották új gazdasági iskolák felállítását is. Nem feledkeztek meg az analfabéták oktatásáról sem. A művelődési osztály felszólította a helyi szerveket, hogy már nyáron kezdjék meg az analfabéták összeírását. A téli hónapok során kívánták őket tanítani. A tananyaguk az íráson, olvasáson és számoláson kívül természettudományi és szociológiai ismereteket is magába foglalt volna. A Tanácsköztársaság kikiáltása előtt nem sokat törődtek az iskolák a tanulók szüleivel. Nem vizsgálták meg a gyerekek családi körülményeit. A megyei művelődési osztály körirata felhívta a helyi művelődési osztályokat arra, hogy jelentsék azt, „hogyan gondolkodnak a szülők ma az iskoláról, nincs-e szükség rá, hogy a községben esetleg propagandaelőadások tartassanak olyan célzattal, hogy a szülők az iskolaügyet a magukénak érezzék, hogy érdeklődő figyelmük jobban feléje irányuljon; jelentse az osztály azt is, milyen módokat és eszközöket lát alkalmazandónak, hogy a szülői ház és az iskola között a réginél közvetlenebb és áldásosabb kapcsolat létesüljön.” A kulturális építés pátosza magával ragadta a magyar értelmiség, így a pedagógusok legjobbjait is. A Tanácsköztársaság Heves megyében viszonylag elég széles pedagógus bázisa volt. Alpáry Lajos állami tanfelügyelő 1919. szeptember 29-én kelt, a Közigazgatási Bizottságnak küldött jelentésében kénytelen megállapítani: „...sajnos, aránylag igen nagy a száma azoknak a magukról, hivatalbeli kötelmeikről és hazájukról megfeledkezett tanítóknak, kik a proletárdiktatúra előkészítésében, támogatásában és szolgálatában buz- gólkodtak. A tisztító munka, amely rám vár, szinte emberfeletti erőt kíván.” A Tanácsköztársaság mellett kiálló Heves megyei pedagógusok jelentékeny számáról az is tanúskodik, hogy 1919. augusztus után több mint negyven tanító és tanár ellen folyt fegyelmi eljárás. Vajon mi vitte a Heves megyei pedagógusokat olyan szép számban a Tanácsköztársaság támogatóinak sorába? A tanítóságot főként osztályhely- zete késztette a proletárdiktatúra támogatására. A tanítók többsége munkás és paraszt, általában szegény családból származott. Életszínvonaluk sem volt magas. Társadalmi megbecsülésük is minimális volt. Nehéz volt állást szerezni. Az egri egyházmegyében fekvő Heves megyében az iskolák majdnem 80 százaléka katolikus jellegű volt. A tanító az iskolai felügyeletet ellátó papnak is alárendeltje volt. Heves megye pedagógusaira is jelentős hatást tett a világháború, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az 1918-as magyar polgári demokratikus forradalom. Politikai szempontból sokat fejlődtek ekkor. 1919. március 21-e után elsősorban azok a pedagógusok támogatták az új társadalmi rendet, akik már korábban is támogatói voltak a társadalmi átalakulásért vívott harcnak. A megyében a proletárdiktatúra alatt a népiskolai tanítók közül legjelentősebb tevékenységet Elefánt József, Joó György, Medveczky János és Gállné Vojtsek Irma fejtette ki. Elefánt József hatvani tanító volt. A párt rábízta a Hatvani Munkás c. lap szerkesztését. A fiatalok számára is irodalmi összejöveteleket rendezett, ahol megismertette velük a haladó írók és költők műveit. Az iskolás gyermekek részére gyakran rendezett mesedélutánokat és gyermekelőadásokat. Joó György szintén hatvani tanító volt. 1919. június elején pártvezetőségi tagnak választották meg. A párt önzetlen harcosa. Ebben az időben a Vörös Hadsereg főparancsnokságánál mint katonai propagandista is működött. Június 23-án átvette a hatvani belvárosi iskola vezetését, ugyanakkor az összes hatvani népoktatási intézmények vezetője is lett. Medvezky János aldebrői kántortanító már 1918-ban megkezdte forradalmi tevékenységét. Aldebrőn „a frontról hazaözönlő katonákat... azonnal maga köré gyűjtötte és megalakította ve36
