Hevesi Szemle 12. (1984)
1984 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Ajkatokról szót lesni (Csuvas népköltészet)
Csuvas népköltészet Ajkatokról szót lesni Kakukkmadár fújja mondókáját, Víg dalokkal így éli világát. Daloljatok, lányok, hangosabban, Forgassa meg mindenki a párját. Hogy a kakukk hangja messze szálljon, Zöld mezőben szép fára kell szálljon. Hogy a leány kedvére vigadjon, Legényekkel lassú táncot járjon. * Mi a szélben zöld mezőn fehérük Hajdinának nyíló virágja? Ki a táncban, mint a nádszál, hajlik, Csengőhangú tatár leányka? * Keresztszemes kendőd felköthetnéd, A fejedre dísznek tehetnéd. Húshagyó csak egyszer van egy évben, Nótádat elénekelhetnéd. * Tarka disznónk olyan gyáva, Nem gázol virágágyba. Aki vejünk lesz majd nekünk Nem szökik be a házba. * Mi értelme almafát ültetni, Ha gyümölcsöt sosem terem? Mi értelme a sört készítgetni, Ha nem szárnyal fel énekem ? * A szeretőm széles utcán lakik, Két oldalán sorjázik a füzes, Két oldalán sorjázik a füzes. Fűzfák ága nagy szélben letörik, Nem én törtem, mégis reám fogták, Nem én törtem, mégis reám fogták. A faluban azt tettem, mit illik, A faluban mégis rossz a hírem, A faluban mégis rossz a hírem. * Halat fogni ha nem tud az ember, Folyóvízhez eljárnia nem kell. Szép leányt, ha nem kell feleségül, Szívét törni, elcsábítni nem kell. Ma éjsza Ica szép levelet írtam, De nem annak, kit elcsábítottam. Annak írtam, kit nagyon szeretek, Feleségnek akit számítottam. * Édesapám kapuján Arany madár kakukkot. Azt kiáltja szaporán, Kedvesem másra gondol. Ha erdőnkben nincs madár, Szomorú és néma táj. Ha rosszhangú minden lány,. Lagzink sem lehet vidám. * Hullámzott a Volga vize, Háborgott a tenger tükre. Két nagy hullám találkozván, A hajót elsüllyesztette. Jót akart az édesapám, Jót akart az édesanyám; Jószándékuk találkozván Örömöt hozott volna rám. * Az utcánkon átvágtam, Sárga almát találtam. Hej, kedvesem, kedveském, Mi ketten egy pár voltunk. Mi ketten egy pár voltunk, Mindig együtt jártunk. Hej, kedvesem, kedveském, Miért mentél erdőbe? Miért mentél erdőbe Hársak háncsát szedni le? Hej, kedvesem, kedveském, Mi ketten egy pár voltunk. Mi ketten egy pár voltunk, Inget kéket hordtunk. * Lóra ülve kimentem Bánatom enyhítni, Dalt kezdtem az ég alatt Szívem lecsendesítni. Felkaptattam a hegyre Sasmadarat meglesni, Házatokba betértem Ajkatokról szót lesni. Ezüst gyűrű, drágakő, Vajon merre fordul? Amíg fiatal, a fő A Nap fele fordul. Esik a hó, erre jő Egy fekete felhő. Mi az igaz, mi nem az, Elmentedkor eldől. Elmentem én az erdőbe, Két szememből könnyem hull. Tuskán ülök, bús könnyem hull, Az ég alatt nincs helyem. Apám házából elmentem, Ahogy rendelte Isten. * Hová repülsz, fecskemadár? Eső folyik két szárnyadon. Sötét este hová indulsz? Könnyed folyik két arcocfon. * A lovam mély vízmosásba le nem megy, Kétszer senkit sem szülhet az anyja meg. Hogyha kétszer születhetnénk világra, A jó gazdák nem halnának soha meg. Ősszel vetünk, ha a földet felszántjuk, Tavaszig a gabonánkat nem látjuk. Atyánkfiát, hogyha egyszer már meghalt, Halálunkig viszontlátni nem tudjuk. * Öreg vagyok vagy még pajkos gyermek? Délnek örülök vagy reggelnek? Megy a folyó hét határon túlra, Az életünk nem kezdődik újra. Semmim sincsen vagy mindenem megvan? Rosszul élek vagy tán boldogan? Megy a folyó hét határon túlra, Az életünk nem kezdődik újra. Körmendi Lajos fordításai 14
